Miért nem vagyok már irigy ?

Ez a cikk most nagyon szubjektív, és kimondottan a saját meglátásaimat, tapasztalataimat, érzéseimet adja vissza. Elfogadom, ha valaki nem úgy látja a világot ahogy én ( szokták mondani : csak nem rdekel :-)  ), de most ez nem is erről szól, hanem arról, hogy az én látásmódom, mondhatni a lelkem hogyan és miért változott meg az évek alatt az élet egyik témájában.

Mit mondjak, több mint 50 életév eltelte után lehet némi tapasztalatom a világról, bár az idősebbek persze ( és sokszor  a fiatalabbak is ) ezt nem mindig veszik figyelembe. Való igaz, az életkor, és a megélt életút nincs mindig összhangban.

A pályámat még erősen a cucilizmusban kezdtem.

Emlékszem akkoriban mindenki figyelte a másik fizetési borítékját ( fiatalabbak kedvéért, anno volt egy barnás papír tasak, ebben adták át a fizetést, amit az átvéltel igazolása miatt sokszor magán a tasakon kellett szignózni, és a sorban mindenki látta mennyit keres a másik ), mindenki azzal volt elfoglalva, ki mennyit keres, miért, és ő miért csak ennyit vagy annyit.

Tudom, mert én is ilyen voltam, bár a fizetéseimmel ilyen vagy olyan okok miatt általában meg voltam elégedve. Ha nem, akkor tovább álltam és kész.

Volt olyan kollégám is akitől kimondottan nem hogy irigyeltem a fizetését, sajnáltam is tőle, akár egyetlen ruppót is, mert az illető is annyit ért, mégis nálam jóval többet keresett, mert már vagy 25-30 évvel idősebb volt nálam. Igaz, hogy semmit nem csinált, csak mindenki könyvébe ( munkalapjára ) beírta a napi munkaidejét szépen 1-2 óránként, és ezzel iagzolta, ő bizony dolgozott.

Szóval én is így néztem, figyeltem mások fizetését, és bár hallottam róla, sokáig nem is hittem, hogy ez külörszágban nem így van.

Aztán 1991-ben kijutottam dolgozni Németországba, ahol sok érdekes tapasztalatot szereztem, és sok új dolgot tanultam, tettem magam nézetévé.

Kis dolog, de pl. leszoktam arról a számomra nagyon rossz szokásról, hogy úgy kérdezzek vissza : mi?
Egyik német kollégám ( Rolf Zeh ) mindig úgy kérdezett vissza németül : hogyan kérem ? ( wie bitte ? ). tehát megszoktam, hogy nem "was?" a kérdés ha valamit nem értek...

Na de a lényeg.

Meglepődve láttam, hogy az évek óta egymás mellett dolgozó kollégák nem tudják egymás fizetését, mi több nem is érdekli őket a másik jussa.

Ha nem is tudatosan, de sokat gondolkodtam ezen, és igazuk van. Ezt a szemléletet aztán magam is teljesen átvettem, haza hoztam.

Mert miért is érdekelne bárki más fizetése, ha a mnagaméval meg vagyok elégedve? Mért foglalkozzam más fizetésével, ha az nem az én dolgom.
Édesapám anno azt mondta 3 helyen van közük a fizetésemhez:
1. a munkaadómnak
2. a feleségemnek
3. az adó hatóságnak
És slussz ! Nincs több se égen, se földön akinek köze lenne hozzá.

Tehát ehez kezdtem tartani magam is, előszőr csak tudat alatt majd teljesen tudatosan is.

És azóta nem érdekel ki mennyit keres, sőt ha valaki érdeklődik az én vagy akár más kollégája fizetése iránt elmagyarázom neki hogy miért nincs hozzá semmi köze. A magyarázat persze lehet rövidebb egy-két keresetlen szavas, vagy hosszabb is :-))

Ugyan így vagyok a rossz értelemben vett irigységgel is.

Régen irigy voltam ( és tényleg nem jó értelemben ) azokra akiknek több, szebb, nagyobb, jobb volt.

Ez is egy cucilista beidegződés volt, azaz : valyon mit honnan lophatott, hogy ennyire tellik, ilyen sok van neki ?

Aztán lassan megindult a maszek világ.

Érdekesség : a "maszek" szó műszó, a "magán szektor" rövidítéséből keletkezett mint mozaikszó, és Kellér Dezső humorista alkotta meg.

A maszek világ teljesen más volt mint a normál alkalmazotti világ, mondhatni mindenben. Nem volt fix munkaidő, ha volt munka dolgoztunk, ha nem akkor kerestünk munkát. Sokat dolgoztunk, a legrondább időben is, éjjel vagy nappal, napsütésban vagy hóban-fagyban, de e szerint is kerestünk, azaz időnként piszok jól, máskor kevésbé jól.

Majd jött az autómentés, majd a nagyobb, jobb tréler voltató autók, míg nem egy igen szépen fényezett, feliratozott látványos Nissan Patrol nyergében találtam magam, és ekkor jöttek az első olyan megjegyzések az utcán :
Miből van ez ?

És akkor elgondolkodtam:
Tényleg miből van ?

Talán abból, hogy ha a hülyegyereknek elszakad az ékszija, vagy éppen a nagyon öltönyös üzletember defektet kap a hófúvásban, akkor én felkelek éjnek évadján, megyek és megcsinálom, majd ő boldogan fizet bármennyit, hogy tovább mehet ? Abból, hogy bármikor ugrom, ha szükség van a munkámra, és akár a szilveszter éjfélt is azzal töltöm ( valóban volt ilyen ), hogy éppen egy taxit javítok, hogy mehessen vissza az utcára kaszálni ? Hogy a fuvaros autójának a javítását úgy vállalom el este, hogy reggel újra munkába állhat ?

Igen, a normál napi munka mellett akár ezekből. és ha ezért szemtelenül nagy összeget kérek, azt is megfizetik, mert megkapják amit kérnek, és boldogan fizetnek, mert nekik is megéri.

Tehát elgondolkodtam.
Nem is biztos, hogy az a 23-25 éves gyerek aki szép új autóban feszít, a papájától kapta a verdát. Nem is biztos, hogy az a fiatal szőke lány aki egy böszbe terepjáróval jár, a barátjától nyúlta az autót. Lehet, hogy egy jó informatikus szakember, lehet hogy egy ügyes kereskedő, vagy más vállalkozó az illető, aki akár két kezével, akár eszével vagy más testrészével, de megdolgozott azért.

És végül még egy lökés volt ami a szerintem helyes szelélet felé tolt el véglegesen.

Szembe szomszédom nyomdász, jól megy az üzlet, szépen fejleszt, szépen fejlődik.

Igen, amikor ide költöztünk ennyit láttam.

Majd amikor összebarátkoztunk, és sok év múlva egy véletlennek köszönhetően elkezdtem neki dolgozni, sőt a bizalmasa lettem, láttam a hátteret, a cég működését, akkor más lett a véleményem.

Láttam mi munka van a látvány mögött, láttam, hogy ha kevés az ember, akkor feleségével együtt munkaruhát húznak, és mennek az éjszakai műszakba dolgozni, hogy időben kiszállítsák a megrendelést, láttam egy-egy munka alatt mennyit rohangál, idegeskedik, hogy minden klappoljon, láttam mekkora kockázatot vállal egy-egy olyan befektetéssel, ami a mi házunk árának akár a háromszorosa volt, nem mellesleg láttam, hogy a dolgozóinak mennyi olyan juttatást ad amit egyébként papíron nem kellene, de megteszi, mert megbecsüli az embereit.

És akkor már nem érdekelt miből van neki több szép nagy és új autója, nem izgatott hgy akár havonta járnak nyaralni, pihenni, egyszerűen nem érdekelt, mert tudtam megdolgoznak, megdolgoztak érte.

Manapság is sokszor, még a szükebb ismerettségi körből is megkapjuk : de jól megy nektek, miből megy ilyen vagy olyan jól...

Mert nem látják mi van mögötte, nem látják a hihetetlen mennyiségű, a tanulásba befektetett munkát, pénzt, nem látják, hogy magunknak teremtjük elő ami van, nem a havi fizetést kajuk meg rendszeresen a munkáltatónktól, nem tudják milyen mértékű és mennyi kockázatot kellett vállalnunk, egyáltalán mekkor és hány éves munka eredménye az ahol most tartunk.

Tehát amióta nekünk is vannak irigyeink, illetve tudom hogy lehet eljutni az önállóságig ( és még csak nem is a jólétig ), azóta nem irigylem másoktól azt amit elértek. Ha valaki megkérdezi, szívesen elmondom hogyan jutottunk ide, ha akarja utánunk ( vagy mások után ) lehet csinálni, nincs ezekben semmi toitok.

Nemrég egy 17 éve nem látott cimborámat, és családját látogattuk meg Németországban. Szépen élnek, jó a amunkájuk,  és most azt is elérték, hogy saját házuk is van. Nagyon nagy dolog! Az érdekes a fentiek szempontjából az, hogy minden irigyseg, és képmutatás nélkül úgy tudtam gratulálni az elért eredményeikhez, hogy semmilyen féltés vagy rossz gondolat nem volt bennem.
Sőt !
Örültem a sikereiknek, együtt örültem velük annak amit elértek, és ki merem mondani, jó érzés volt. Bizony ez a jó érzés engem is felemelt, velük együtt. Tudom, hogy nagyon jól esett nekik a dícséret, az elsimerés, mert utólag elmondták, és nekem is jól esett, hogy őszintén tudtam gratulálni nekik. De a lényeg ebben az, hogy "ŐSZINTÉN", és ez szinte olyan volt, mint egy nagy adrenalin löket, hogy lám érdemes dolgozni, érdemes küzdeni, meg lesz az eredménye, és én is feltöltődtem ettől a jó érzéstől.

Szóval már ezért nem vagyok évek óta irigy azokra akik valamit tisztességes úton elértek, vagy legalább a tisztesség látszatát fenn tudták tartani a feljödés mellett.

Ha pedig valaki tisztességtelenül jut előre azt elitélni nem az én dolgom, vagy a bíroság, vagy a Mindenható majd eldönti mi lesz a sorsuk...

Köszönöm ha írásomat elolvasták, ha van észrevétel, természetesen szívesen fogadom azokat.

Legközelebb talán a tiszteletről, az alázatról és ezek általam megélt formájáról írok néhány sort, mert ezeket is kicsit másképp látom mint ahogy sokszor tanítják, vagy ahogy az Írás mondja....

Tisztelettel :
Bálint Balázs szerszámspecialista
Műhelynet szerszámbolt és webáruház.