Valamikor amíg állat vontatta szerkezetek, netán fa kerekek voltak még az autókon, a kerekek centrírozatlansága sem számított. A kiegyensúlyozás szükségessége a nagyobb tempónál és a szélesebb kerekeknél jött elő.
Amíg fa kerekeket használtak akár komolyabb teherautókon is ( '910-es évek ) addig nem volt nagy sebesség, bár már ekkor is voltak sportosabb automobilok, így a statikus kiegyensúlyozás már akkor is szerepet játszott valamennyire, bár pl az autós verseny sportokban még ezek a kerekek nem bírtak akkora fizikai erővel, hogy labdába rúghattak volna.
Az első komoly igény a küllős kerekeknél lépett fel, ezek gyártása a motorkerékpároktól lett átvéve, a teli kialakítású felnik még csak kísérletezés fázisában voltak.
A statikus kiegyensúlyozás lényege, hogy egy pontosan központosan felfogott kerék a tartó tengelyen mindig úgy áll meg, hogy a legnagyobb súly van alul. Azaz a gravitáció megmutatja a súly helyét, az ellenkező oldalra találomra illetve tapasztalat alapján tettek ellensúlyt. A motorkerékpároknál a mai napig használt megoldás. A pontos felfogatás kúpokkal történik, a tengely finom csapágyakon fut.
egy asztali statikus kiegyensúlyozó állvány
fontos, hogy az állvány vízszintben legyen
Ez a rendszer keskeny gumiknál jól működött egy jó szakember kezében.
Azonban jöttek a szélesebb gumik, amikor már az eltérő súlyok más vonalban terhelték a tengelyt, így szükségessé vált nem csak a súly, a körcikk helye, hanem a felfogatástól való távolság meghatározása is. Ezt már statikusan nem lehetett megoldani, és megjelentek az első dinamikus kiegyensúlyozó gépek, melyek még a maiakhoz képest igen bonyolult módon használható kereszt tekercses kijelzésű gépek voltak.
Itt egy karral kellett a külső és belső perem mérése közt váltani, egy kapcsolóval lehetett a súly és a pozició kijelzését állítani, valamint egy tekerővel lehetett a súly mértékét és a pontos helyet behatárolni. Mindezt felírni vagy megjegyezni... kicsit sok volt, de működött, használtuk.
Később jöttek az első elekronikus ( nem elektromos ) kerékkiegyensúlyozó gépek, ezek már kijelezték folyadék kristállyal az értékeket, így megint gyorsult és egyszerűsödött a munka.
Egyszerű, meghajtó motor nélküli kiegyensúyozó gép, előnyös kisebb műhelyekben, vagy akár kitelepüléshez is ahol kicsi a táp áram, a fékezés is lábpedállal történik.
De ez még mindig kevés volt, hiszen megjelentek az alumínium és egyéb könnyű fém ötvözet keréktárcsák is.
Itt a probléma az lett, hogy a keréktárcsán nincs mindig hely, a peremre ütni a súlyt, ami egyébként sokszor nem is túl szép, így kerülendő megoldás. A jó ilyenkor az lenne, hogy a küllők mügé teszünk súlyt, mintegy elrejtve azokat a szem elől, ezzel megtartva a keréktárcsa szép, egyöntetű külső megjelenését.
Érintő képernyős profi gép.
Forrás Cemb
A legújabb gépek már ezeket is figyelembe tudják venni az un. alu rogramokkal, ahol akár 4-5 féle pozicióból választhatunk, hogy a súlyt hova tudjuk felragasztani, és a gép e szerint számolja át a megfelelő súly mennyiséget.
Egy különleges kerékállással dolgozó komoly gép.
Forrás Fasep
Ma már megint sok olyan fejlesztés kerül a gépekbe, melyek mindegyik egyik oldalról egyszerűsíti, gyorsítja, és pontosabbá teszi a munkát, a másik odalról viszont rendkívül bonyolultá teszi magát a szerkezetet.
A Hoffmann csúcs kategóriás gépe, gyakorlatilag mindent tud amit csak lehet.
Forrás Hoffmann.hu
Ilyenek pl:
- a gép automatikusan lézerrel vagy még újabban kamerával méri a felni távolságát ( ET számát ), szélességét, átmérőjét, nincs kézi adatbevitel
- satikus és dinamikus mérést is végez
- mérés után automatikusan pozicióba forgatja a felnit a külső és belső súly felhelyezéséhez is
- egyre gyorsabb és pontosabb méréseket hajt végre.
- a gumiabroncs kopását, sérülését is érzékelik
- ha idegen tárgy, kő, szög van a gumiban jeleznek
- nem kell kézzel rögzíteni a mérendő kereket, azt egy automata mechanizmus fogja meg
- érintő képernyő
Apropo pontosság !
Van egy nagyon félre értett vagy félre magyarázott szempont a gép vásárlásnál, ez a mérési pontosság.
Az igazság az, hogy a régi és a mai gépek is mindig tudták akár az 1 grammos határt, csak éppen ezt nem szokás használni.
A mérési pontosságot ( tűrést ) be lehet állítani, és azt általában az egyszerűség és célszerűség miatt 5 grammban határozzuk meg. Szinte minden mai gépen be lehet lépni egy gombnyomással a mért érték pontosabb kijelzésébe, így látjuk, ha a gép alap esetben nullát mutat, az valójában lehet még 3-4 gramm is. Ha nagyon precizek kell, hogy legyünk, akkor ezt is még ki lehet egyensúlyozni, nagy sebességű autóknál lehet rá igény, utcára kevéssé fontos ez a mértékű pontosság.
A témával kapcsolatban bármi kérdésük felmerül, kérem keressenek meg, és segítünk azok megválaszolásában, vagy a megfelelő gép kiválasztásában.
Maradok tisztelettel
Bálint Balázs szerszámspecialista
Műhelynet szerszámbolt és webshop.
.