Félreértés ne essék nem lesz szó semmilyen vallásos, és egyéb csodákról, nem is akarom senkire rátukmálni sem a jótétet, sem azt a jó érzést ami azzal jár, most saját példámat írom le.
Valamikor réges-régen..., illetve egészen pontosan úgy 25 éve amikor maszek lettem, mivel máshoz nem értettem, így az eredeti autószerelést kiegészítettem a közúti autójavítással, segélyszolgálattal.
A dolog igen jól ment, bár akkor még csak másodállásban csináltam, és már nem tudom ki, de valaki a "csapatból" feldobta, segítsünk azoknak akik úgy gondoljuk, hogy megérdemlik.
Kiknek segítettünk?
Kisgyermekes, vagy terhes anyák, kis pénzű, nehezebben megélő nyuggerek, olyanok, akik nem luxuscikknek, vagy mutogatni tartják az autót, hanem szükségnek akár betegségük, akár más miatt, de láthatóan a fenntartásra kevésbé futja.
Miből állt ez a segítség?
olyan kisebb hibák javításáért amik igazából alkatrészt nem csak némi munkát igényeltek, illetve olyan alkatrészekért amik vagy éppen volt egy bontott, vagy olcsóak, nem kértünk semmit.
Kiadtuk tehát a jelszót :
"Legyen napi egy jó cselekedet!"
Mivel volt bőven munka, és jól is kerestünk, ennyi belefért.
Ami az érdekes, hogy mindenki betartotta, bár senki nem kérte számon senkitől. Egyszerűen az egy ilyen gárda volt, hasonló nézettel, hasonló gondolkodás móddal.
Valóban volt hogy kismama 126-os kispolákját, vagy éppen egy nagypapi trabantját tudtam járó képessé tenni akár pár forint ráfordításával és némi munkával vagy még annyival sem, mert olyan kis baja volt.
Mit kaptunk ezért ?
Egy mosolyt, egy meleg kézfogást, egy jókívánságot. Nem is kellett semmi más.
És most amikor a szomszéd nénit látom, hogy botorkál hazafelé a cekkerekkel a boltból, megállok, hogy segítek neki.
Volt, hogy úgy álltam meg a zebránál, hogy kiszálltam és átsegítettem az idős bácsit az úton. Ebben számomra is meglepő volt, hogy senki nem dudált, megvárták türelmesen az autós társak.
Adok egy százast az őszinte koldusnak, aki bevallja hogy piára kell, és nem hazudozik, hogy haza a buszjegyre gyűjt, úgyis meglátszik rajta...
Ha valakinek segítség kell, és nem kerül nekem aránytalanul nagy ráfordításba, biztos lehet, hogy megkapja.
Sőt !
Ha nagyobb ráfordítás kell, néha akkor is.
Sokszor szállítottunk adományt belföldön, vagy akár Erdély Magyar lakta területeire is, amikor még a buszunk meg volt. Felpakoltunk Inárcson a kelet Európia Misszió telepén, és vittük az adományokat. Nem kértem érte semmit, nem kaptam érte mást csak köszönetet, de jó is volt ez így. Őszinte és tiszta lelkű, tiszta tekintetű és tiszta életű emberekkel találkoztam, akik még talán imádkoztak is értem vagy a családomért. Nem kellett semmi a munkámért.
Vagy amikor papamaci barátunknak segítünk ezzel-azzal, hogy ez a bolond lelkű figura minél többet tehessen a kidobott, elhagyott kutyusokért. Ha tudunk akkor kedvezménnyel, két kezünk munkájával, kapcsolatainkkal, egyebekkel is állunk szolgálatára.
Higgye el a kedves olvasó, ha nem is semmibe, de sokszor semmilyen anyagi ráfordításba nem kerül egy segítség. Sokszor egy szép szó, egy mosoly is elég, még ha ez olyan elcsépeltnek is tűnik a mai időkben.
És nem kell érte semmi.
Ha azt nem is nézem, hogy Szent Péternél nyom-e a latban, hogy mit tettem földi életemben, akkor is jól esik a lelkemnek, mert adni, jót tenni igenis jó.
Kérem gondolkozzanak el ezeken a gondolatokon ha van egy kis idejük.
Tisztelettel Bálint Balázs
műhelynet szerszámbolt és webshop
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése