Munkavállalás a recesszióban, avagy ismert emberek és a vírus.

 Sajnos immár több mint egy éve meghatározza az életünket a covid19 vírushelyzet.

Most talán tekintsünk el attól, hogy a vírus maga létező, vagy csak virtuális, illetve, hogy milyen gazdasági előnnyel vagy hátránnyal jár egyes köröknek.

Viszont ami felháborít, hogy egyes ismert, és sokszor ünnepelt emberek miket mondanak.

Halljuk lépten nyomon a művész és előadó világban ki mennyire nyomorog, van aki azt nyilatkozta, ha édesanyjának nem lenne gyugdíja akkor nem volna mit ennie, más a fellépései, illetve szerepei hiánya miatt kért támogatást, megint más olyan büszke, hogy azt mondta ha éhen hal akkor sem fog futárnak állni.

Mi vaaan???

Azt már sajnos megszoktuk, hogy nyugdíjas korú színészek, előadók arról panaszkodnak, hogy kicsi a nyugdíjuk, nyomorognak. Sajnos aki elissza, eltapsolja a fizetségét a helyett hogy bevallaná és némi adót fizetne utána, az így jár, nem tudom őket sajnálni. A múltban ünnepelt és jól fizetett művészek panaszkodnak, ja kérem ha nem spórolnak, és nem figyelnek, elhiszik, hogy mindig minden így lesz, akkor ez van.

De hogy valaki, aki, mondjuk ki, szarban van, szinte már éhezik, nem megy el dolgozni, akár kétkezi munkába, és mindezt büszkeségből, az mindennek az alja.

Minden tiszteletem a fenti előadói kategóriák azon képviselőinek, akik első sorban figyeltek az öngondoskodásra, másod sorban hajlandóak voltak váltani, és dolgoznak. Mindegy, hogy esetleg a saját ismertségét, vagy ismerettségét kihasználva, és azt előtérbe helyezve dolgoznak, vagy éppen valóban megfogják a munka végét, és dolgoznak, ki ezt, ki azt, lehetőségéhez, képzettségéhez, és munkabírásához képest.

Mielőtt megszólna a nyájas olvasó, azért merem a fenti kijelentéseket megtenni, mert magam is voltam hasonló helyzetben (kétszer is). Amikor az volt a vacsora, amit aznap megkerestem, a feleségem teljes fizetése ment a rezsire, ő a munkahelyén ebédelt, és szerencsére kisfiam az ovodában kapott reggelit, ebédet, tízórait. Amit aznap kerestem, délután vettem belőle pár zsömlét, parízert, kis ezt-azt és az volt a vacsora. Reggel a maradék pénzemen vettem 2x2 liter kólát (ez volt a napi kajám), és a maradékot beletankoltam az autóba, és dolgoztam, mindegy volt, hogy mi a munka. Tartalék semmi nem volt a rendszerben.

Ezúton is köszönöm a segítséget azon cimboráknak, kollégáknak, akik akkor munkát adtak nekem, mert az utcán mint autómentő-javító dolgoztam, és ha volt időm, mentem a az ismerős műhelyekbe, és kialkudott, de szolid összegért csináltam a szükséges munkákat. Hagy említsem meg két cimbora, Fenyvesi János (Fenyő autójavító), és Zsoldos Lajos (Csepelen volt fémkereskedő) nevét, ők nagyon sokat segítettek ekkor, hogy munkát adtak nekem. Mindig hálás leszek nekik.

Nem derogált a munka, ha valaki azt mondja, menjek talicskázni az építkezésére, azt is megcsináltam volna. Eltelt kb fél év és talpra álltunk, bár egy részt lelkileg és fizikailag is megviselő volt, meg is tanultuk a leckét, hogy kell és lehet túlélni. Ebből a tudásból néha a mai napíg merítünk.

Szóval az aki, nem hajlandó dolgozni, mert az a munka nem neki való, vagy azért mert nem alacsonyodik odáig, vagy hülye vagy még nem eléggé éhes...

Vigyázzanak magukra, és ha úgy alakul, ragadják meg a lehetőségek bármelyikét, mert ha az ember azt hiszi nincs már lejjebb, akkor az a jó hír, hogy onnan már csak fejlebb van. Ha nem fogják meg a lehetőségeket, nem figyelnek és használják ki az adódó körülményeket, akkor kis túlzással tepsi lesz a vége.

Tisztelettel

Bálint balázs

Műhelynet szerszámbolt és webáruház

Miért nem vagyok már irigy ?

Ez a cikk most nagyon szubjektív, és kimondottan a saját meglátásaimat, tapasztalataimat, érzéseimet adja vissza. Elfogadom, ha valaki nem úgy látja a világot ahogy én ( szokták mondani : csak nem rdekel :-)  ), de most ez nem is erről szól, hanem arról, hogy az én látásmódom, mondhatni a lelkem hogyan és miért változott meg az évek alatt az élet egyik témájában.

Mit mondjak, több mint 50 életév eltelte után lehet némi tapasztalatom a világról, bár az idősebbek persze ( és sokszor  a fiatalabbak is ) ezt nem mindig veszik figyelembe. Való igaz, az életkor, és a megélt életút nincs mindig összhangban.

A pályámat még erősen a cucilizmusban kezdtem.

Emlékszem akkoriban mindenki figyelte a másik fizetési borítékját ( fiatalabbak kedvéért, anno volt egy barnás papír tasak, ebben adták át a fizetést, amit az átvéltel igazolása miatt sokszor magán a tasakon kellett szignózni, és a sorban mindenki látta mennyit keres a másik ), mindenki azzal volt elfoglalva, ki mennyit keres, miért, és ő miért csak ennyit vagy annyit.

Tudom, mert én is ilyen voltam, bár a fizetéseimmel ilyen vagy olyan okok miatt általában meg voltam elégedve. Ha nem, akkor tovább álltam és kész.

Volt olyan kollégám is akitől kimondottan nem hogy irigyeltem a fizetését, sajnáltam is tőle, akár egyetlen ruppót is, mert az illető is annyit ért, mégis nálam jóval többet keresett, mert már vagy 25-30 évvel idősebb volt nálam. Igaz, hogy semmit nem csinált, csak mindenki könyvébe ( munkalapjára ) beírta a napi munkaidejét szépen 1-2 óránként, és ezzel iagzolta, ő bizony dolgozott.

Szóval én is így néztem, figyeltem mások fizetését, és bár hallottam róla, sokáig nem is hittem, hogy ez külörszágban nem így van.

Aztán 1991-ben kijutottam dolgozni Németországba, ahol sok érdekes tapasztalatot szereztem, és sok új dolgot tanultam, tettem magam nézetévé.

Kis dolog, de pl. leszoktam arról a számomra nagyon rossz szokásról, hogy úgy kérdezzek vissza : mi?
Egyik német kollégám ( Rolf Zeh ) mindig úgy kérdezett vissza németül : hogyan kérem ? ( wie bitte ? ). tehát megszoktam, hogy nem "was?" a kérdés ha valamit nem értek...

Na de a lényeg.

Meglepődve láttam, hogy az évek óta egymás mellett dolgozó kollégák nem tudják egymás fizetését, mi több nem is érdekli őket a másik jussa.

Ha nem is tudatosan, de sokat gondolkodtam ezen, és igazuk van. Ezt a szemléletet aztán magam is teljesen átvettem, haza hoztam.

Mert miért is érdekelne bárki más fizetése, ha a mnagaméval meg vagyok elégedve? Mért foglalkozzam más fizetésével, ha az nem az én dolgom.
Édesapám anno azt mondta 3 helyen van közük a fizetésemhez:
1. a munkaadómnak
2. a feleségemnek
3. az adó hatóságnak
És slussz ! Nincs több se égen, se földön akinek köze lenne hozzá.

Tehát ehez kezdtem tartani magam is, előszőr csak tudat alatt majd teljesen tudatosan is.

És azóta nem érdekel ki mennyit keres, sőt ha valaki érdeklődik az én vagy akár más kollégája fizetése iránt elmagyarázom neki hogy miért nincs hozzá semmi köze. A magyarázat persze lehet rövidebb egy-két keresetlen szavas, vagy hosszabb is :-))

Ugyan így vagyok a rossz értelemben vett irigységgel is.

Régen irigy voltam ( és tényleg nem jó értelemben ) azokra akiknek több, szebb, nagyobb, jobb volt.

Ez is egy cucilista beidegződés volt, azaz : valyon mit honnan lophatott, hogy ennyire tellik, ilyen sok van neki ?

Aztán lassan megindult a maszek világ.

Érdekesség : a "maszek" szó műszó, a "magán szektor" rövidítéséből keletkezett mint mozaikszó, és Kellér Dezső humorista alkotta meg.

A maszek világ teljesen más volt mint a normál alkalmazotti világ, mondhatni mindenben. Nem volt fix munkaidő, ha volt munka dolgoztunk, ha nem akkor kerestünk munkát. Sokat dolgoztunk, a legrondább időben is, éjjel vagy nappal, napsütésban vagy hóban-fagyban, de e szerint is kerestünk, azaz időnként piszok jól, máskor kevésbé jól.

Majd jött az autómentés, majd a nagyobb, jobb tréler voltató autók, míg nem egy igen szépen fényezett, feliratozott látványos Nissan Patrol nyergében találtam magam, és ekkor jöttek az első olyan megjegyzések az utcán :
Miből van ez ?

És akkor elgondolkodtam:
Tényleg miből van ?

Talán abból, hogy ha a hülyegyereknek elszakad az ékszija, vagy éppen a nagyon öltönyös üzletember defektet kap a hófúvásban, akkor én felkelek éjnek évadján, megyek és megcsinálom, majd ő boldogan fizet bármennyit, hogy tovább mehet ? Abból, hogy bármikor ugrom, ha szükség van a munkámra, és akár a szilveszter éjfélt is azzal töltöm ( valóban volt ilyen ), hogy éppen egy taxit javítok, hogy mehessen vissza az utcára kaszálni ? Hogy a fuvaros autójának a javítását úgy vállalom el este, hogy reggel újra munkába állhat ?

Igen, a normál napi munka mellett akár ezekből. és ha ezért szemtelenül nagy összeget kérek, azt is megfizetik, mert megkapják amit kérnek, és boldogan fizetnek, mert nekik is megéri.

Tehát elgondolkodtam.
Nem is biztos, hogy az a 23-25 éves gyerek aki szép új autóban feszít, a papájától kapta a verdát. Nem is biztos, hogy az a fiatal szőke lány aki egy böszbe terepjáróval jár, a barátjától nyúlta az autót. Lehet, hogy egy jó informatikus szakember, lehet hogy egy ügyes kereskedő, vagy más vállalkozó az illető, aki akár két kezével, akár eszével vagy más testrészével, de megdolgozott azért.

És végül még egy lökés volt ami a szerintem helyes szelélet felé tolt el véglegesen.

Szembe szomszédom nyomdász, jól megy az üzlet, szépen fejleszt, szépen fejlődik.

Igen, amikor ide költöztünk ennyit láttam.

Majd amikor összebarátkoztunk, és sok év múlva egy véletlennek köszönhetően elkezdtem neki dolgozni, sőt a bizalmasa lettem, láttam a hátteret, a cég működését, akkor más lett a véleményem.

Láttam mi munka van a látvány mögött, láttam, hogy ha kevés az ember, akkor feleségével együtt munkaruhát húznak, és mennek az éjszakai műszakba dolgozni, hogy időben kiszállítsák a megrendelést, láttam egy-egy munka alatt mennyit rohangál, idegeskedik, hogy minden klappoljon, láttam mekkora kockázatot vállal egy-egy olyan befektetéssel, ami a mi házunk árának akár a háromszorosa volt, nem mellesleg láttam, hogy a dolgozóinak mennyi olyan juttatást ad amit egyébként papíron nem kellene, de megteszi, mert megbecsüli az embereit.

És akkor már nem érdekelt miből van neki több szép nagy és új autója, nem izgatott hgy akár havonta járnak nyaralni, pihenni, egyszerűen nem érdekelt, mert tudtam megdolgoznak, megdolgoztak érte.

Manapság is sokszor, még a szükebb ismerettségi körből is megkapjuk : de jól megy nektek, miből megy ilyen vagy olyan jól...

Mert nem látják mi van mögötte, nem látják a hihetetlen mennyiségű, a tanulásba befektetett munkát, pénzt, nem látják, hogy magunknak teremtjük elő ami van, nem a havi fizetést kajuk meg rendszeresen a munkáltatónktól, nem tudják milyen mértékű és mennyi kockázatot kellett vállalnunk, egyáltalán mekkor és hány éves munka eredménye az ahol most tartunk.

Tehát amióta nekünk is vannak irigyeink, illetve tudom hogy lehet eljutni az önállóságig ( és még csak nem is a jólétig ), azóta nem irigylem másoktól azt amit elértek. Ha valaki megkérdezi, szívesen elmondom hogyan jutottunk ide, ha akarja utánunk ( vagy mások után ) lehet csinálni, nincs ezekben semmi toitok.

Nemrég egy 17 éve nem látott cimborámat, és családját látogattuk meg Németországban. Szépen élnek, jó a amunkájuk,  és most azt is elérték, hogy saját házuk is van. Nagyon nagy dolog! Az érdekes a fentiek szempontjából az, hogy minden irigyseg, és képmutatás nélkül úgy tudtam gratulálni az elért eredményeikhez, hogy semmilyen féltés vagy rossz gondolat nem volt bennem.
Sőt !
Örültem a sikereiknek, együtt örültem velük annak amit elértek, és ki merem mondani, jó érzés volt. Bizony ez a jó érzés engem is felemelt, velük együtt. Tudom, hogy nagyon jól esett nekik a dícséret, az elsimerés, mert utólag elmondták, és nekem is jól esett, hogy őszintén tudtam gratulálni nekik. De a lényeg ebben az, hogy "ŐSZINTÉN", és ez szinte olyan volt, mint egy nagy adrenalin löket, hogy lám érdemes dolgozni, érdemes küzdeni, meg lesz az eredménye, és én is feltöltődtem ettől a jó érzéstől.

Szóval már ezért nem vagyok évek óta irigy azokra akik valamit tisztességes úton elértek, vagy legalább a tisztesség látszatát fenn tudták tartani a feljödés mellett.

Ha pedig valaki tisztességtelenül jut előre azt elitélni nem az én dolgom, vagy a bíroság, vagy a Mindenható majd eldönti mi lesz a sorsuk...

Köszönöm ha írásomat elolvasták, ha van észrevétel, természetesen szívesen fogadom azokat.

Legközelebb talán a tiszteletről, az alázatról és ezek általam megélt formájáról írok néhány sort, mert ezeket is kicsit másképp látom mint ahogy sokszor tanítják, vagy ahogy az Írás mondja....

Tisztelettel :
Bálint Balázs szerszámspecialista
Műhelynet szerszámbolt és webáruház.

A kókány Opel szerviz, és következménye.

Szerelő vagyok, van gyakorlatom, van helyem, van felszerelésem...

Mégis manapság nem dolgozom mint szerelő, és ha a saját autómon kell valamit javítani, akkor inkább átadom egy szerviznek, és megcsináltatom.

Miért ?

Ennek több oka is van.
 Egy részt ha dolgozom a saját cégemben akkor többet keresek, mint amit adott esetben kifizetek ugyanannyi időre egy szerviznek / szerelőnek.
 Más részt 6-7 évvel ezelőtti motor balesetem óta sajna nem úgy működöm mint régen.
 Haramad részt és nem mellékesen az autómat csak a munkaidőmön kívül, más otthoni munkáktól, vagy éppen a családtól az időt elvéve tudnám javítani, míg ha szervizben van a vas, akkor addig tudok dolgozni.

Most erről írok néhány sort.

Van egy opel Zafiránk. 99-es évjárat, az országban talán az egyik első forgalomba helyezésű, anno új korában Érden a Di-Fer-nél került forgalomba, sok évig ők is szervizelték ( nagyon segítőkészek voltak, kérésemre megküldték az autó szerviz történetét ).
Hozzánk mintegy egy éve került, az utóbbi tizen pár évben egy tulaja volt, mi is nagyon megszerettük, jó kis autó.

Ő az :

Nem oly régen elkezdett rángatni, több szerelőnek is megmutattam ( magam diagnosztikai műszerek hijján nem jutottam dűlőre ) és kiderült computer hiba. A csere, feltanítás végül a harmadik szerelő által megtörtént, hurrá !

Az egyik opel szervizben ahol 2 hétig nézegették ( és nem jöttek rá mi a gond ) viszont kicserélték a 4 gyertyát, és a szelepfedél tömítést, mondvány folyt. Nincs ezzel baj, tudom hogy taknyos, olajos volt, legalább ezen túl nem lesz olajos az udvar.

Nemsokára indultunk volna nyaralni, tudtam, hogy minimum 2000 km van előttünk, tehát átnéztem a verdát, gyorsan kicseréltem még 2 gömbfejet, futómű állítás és kész, indulhatunk.

Még 2 nap volt indulásig, egyszer csak irtóra elkezd folyni az olaj valahol, égett olaj szag, füst, stb...

Beszarás, idegeskedés, 2 nap az indulásig, most mi lesz...

Körül néztem mi lehet a baj, a vezérlésben 25000 Km van ( szervizkönyves az autó ) viszont ki tudja, talán a szimeringeket nem cserélték anno, így mivel másra nem tudtam gondolni, gyorsan berendeltem 3 db szimeringet, és ha már le lesz bontva akkor egy vezérlés szettet, és mivel a vízpumpát is a vezérmű szíj hajtja hát azt is.

Konkrét típus ismeret nem nagyon van, de tapasztalat, szerszám igen, mindennel együtt, és fiam segítségével 3 óra alatt meg volt a csere.

Na most már tényleg miden rendben lesz, elkezdődött a bepakolás is !

Indulás előtti nap reggelén látom újra folyik az olaj.

Ez már tényleg több a soknál, de nem tudok mit tenni, vettem 15 liter olajat, meg itthon is volt még 4 liter, be azt is a csomagtartóba és indulás szabadságra, lesz a mi lesz.

Az úton az autó elfolyatott 2150 km alatt 12-13 liter motorolajat...

Az még nem lett volna baj, hogy a karosszéria hátuljáról folyik az olaj, az alja úszik az olajban, és mindenhol olajos ahol csak lehet, még a teteje is, de füstöl a kipufogón a rá folyó odaégő olaj, tűzolzó palackok készenlétben, visszapillantó figyelés egész úton és zabszem a seggben, fogadkozás, hogy csak érjünk haza, gyertyát gyújtunk a templomban.

Végre nem kevés idegeskedés után haza értünk minden nagyobb baj nélkül, kiszámoltam a verda 0,7 l olajat fogyasztott óránként ( ezt már megfigyeltem az úton, hogy nem sebesség vagy fordulatszám függő volt, így 2 óránként parkoló, olajtöltés és go tovább ).

Másnap természetesen reggel irány a templom, adomány a perselybe, és gyertya gyújtás II. János Pál szobránál, megköszönve hogy talán az égiek is vigyáztak ránk.

Itthon újra szétszedés, mivel minden olajos, semmit nem lehet látni, így a blokkot teljesen lemostam, majd féktisztítóval is, hogy tuti minden porszáraz legyen, lássam mi történik.

Burkolat nélkül vezérlés fel, indítás, próbajáratás.

Kb fél óra járás után megjelent az olaj, de nem ott ahol vártam, az esetleg rösszul beütött szimeringnél, vagy netán a repedt olajszivattyú háznál, átszakadt membránú olajgombánál, hanem a szakszerviz által drága pénzért cserélt szelepfedél tömítésnél.

Itt .

Nem kicsit voltam ideges.

Szelepfedél le, és itt jött a fő meglepi.

A szelepfedél tömítés be volt gyűrve, a gyűrődés mellett jól kikenve tömítővel, tehát az illető szakbarbár állatja már valszeg látta, hogy szart csinált, visszabontotta, és összemaszatolta, csak jó lesz felkiáltással, de eszébe nem jutott, hogy megint levegyen a polcról egy új tömítést.

Így szerelték össze :

Hát nem lett jó.

Most megint szétszerelés, majd az újra elmosott burkolatokkal összeszerelés, tömítés csere, és ami ezekkel együtt jár. Viszont nem adom ki másnak, fiam ( szintén szerelő ) segítségével magunk szépen megcsináljuk, mert az autó még holnap is kell, és még egyszer ilyen utat soha !

Végső tanulság ( és mostanában több szakmából is ez jött le ), hogy ha nem magamnak csinálom, az nem lesz jó, tán még a legegyszerűbb munka sem, hisz egy szelepfedél tömítés csere csak nem az autószerelés szakmai csúcsa, mégis van aki nem képes egy ilyen egyszerű feladatot hibátlanul elvégezni...

Tisztelettel :

Bálint Balázs szerszámspecilaista
Műhelynet szerszámbnolt és webáruház.

Hogyan ne próbálj túlélni ? Ellenpéldák...

Előző írásomban azt írtam le magam ( illetve mi a családdal ) hogyan igyekeztünk túlélni a saját gazdasági mélypontunkat, hogyan sikerült túlélni.

Van azonban sok olyan ellenpélda is, amik a környezetemben történtek meg.

Itt alapvetően nem betegség, vagy a gazdasági helyzet okozta a gondot, hanem az illető butasága, kapzsisága.

Természetesen a példának hozott személyeknek, történéseknek semmi közük a valósághoz, azok mind kitalációk, még olyanról sem hallottam aki ilyet látott volna, így bármilyen hasonlóság az élettel csak és kizárólag a véletlen műve lehet.
:-))

1. példa.

(megtörtént eset)
Adott egy vállalkozás, mely egy már jól bevezetett ( évek óta ezzel foglalkoztak más cégnél mint alkalmazottak ) termék forgalmazására alakult. Az előző munkahelyről volt beszállító kapcsolat, volt piac ismeret, és voltak nagy álmok.
Az áru készletet az előző kapcsolatokkal megkapták hitelre ( bizományba ), béreltek egy kis telephelyet, üzlet helységet, és elkezdtek dolgozni.
Az üzlet beindult, lett belőle bevétel, az áru egy részét kifizették, hozattak új termékeket, elég gyorsan fejlődött a cég.
Igen ám, de beütött egy olyan hiba, ami a kezdő vállalkozásoknál gyakran elő fordul, nevezetesen a cég pénzét kezdték a maguk pénzeként kezelni. Ez azt jelentette, hogy a napi kiadásokat, tankolást, egyéb vásárlásokat, akár kirándulásokat, szórakozást a cég pénzéből fizették, gyakorlatilag felélték a bevételt.
Ez után és ennek folyományaként jöttek a beszállítókkal a viták, halasztások kérése, a beszállítások leállítása, egyebek.

Mit tesz ilyenkor egy értelmes figura ?

Visszafogja a kiadásokat, és igyekszik menteni a menthetőt úgy gazdaságilag mint a becsületét.

Itt nem ez történt.

Árat emeltek, kezdték lehúzni a vevőket, akik e miatt elpártoltak tőlük. Elkezdtek elvállalni minden munkát ami jött, csak éppen azokat rosszul csinálták, átvertek mindenkit akivel csak találkoztak. Ez odáig fajult, hogy nem fizették az autók kötelező költségeit, a biztosításokat, így az autókat kivonták a forgalomból, és megesett, hogy közúti ellenőrzésnél megbuktak vele. Ez persze büntetést, eljárást vont maga után... Elmaradtak a közös költséggel, számlákkal és minden fizetni valóval.

Mindenkitől kölcsön kértek, amit persze nem fizettek vissza, adott esetben akár meglopták a sok éves barátokat.

Érdekes, hogy azért az éves Oktoberfest-re mindig el kellett menni... erre inkább futotta mint a napi kajára a családnak.

Ez odáig fajult, hogy már nem volt autó amivel mozogni lehetett volna, a lakásban ahol laktak kikapcsolták az áramot és a gázt, a lakásra ráterhelték az elmaradt közös költséget, azaz összecsaptak a fejük fölött a hullámok.

Egy kibúvó maradt amit ki tudtak használni, az egyik házastárs szülei, akiktől végső megoldásnak az örökség terhére vettek fel pénzt, azaz az örökséget előre kikérték.
Nagy butaság volt, mert egyébként azóta azt a pénzt is felélték ( könnyen jött pénz ugye... ), a család szétesett, napról napra vegetálnak egy agyon terhelt lakásban szinte a semmi közepén.

2. példa.

(megtörtént eset)
Egy jó betanított munkás olyan környezetbe került, hogy elkezdett egy kereskedő cégnél dolgozni. Mindig nagy álmai voltak, szeretett jól élni, de mindig tett is ezért, nem kerülte a munkát.
Itt a cégnél a kezdetektől bent volt, szinte mint alapító, és mivel értelmes gyerek, jól meg is tanulta a kereskedés alapjait, bár csak 8 általánosa volt. Igaz szakmát sosem tanult, de értelmes ügyes kezű agilis ember volt.
Később kicsit feljebb vitte a dolgát a Mindenható, és kezdett nagyobb arca lenni. Ez persze a cég vezetésének nem tetszett, kifizették az üzletrészét és elküldték.
A következő cégnél már vezető beosztásba került, de itt sem bírta sokáig.
A harmadik kereskedelmi cégnél már mint gyakorlott vezető szerepelt, és egy jó pár évig jól is ment minden. Mivel azonban valóban szerette az életet, nem tagadott meg magától semmit, a sok milliós horgász felszereléseket, kerékpárokat, új autót egyebeket. 
Viszont ezzel együtt el is szállt fejben, és már nem gondolt bele, hogy a 8 általánossal mit ér, a főnököknek megint elegük lett belőle, és elbocsátották.
Két év után nagy könyörgésére vissza vették, de megzsarolták, és a feltétel ez volt, hogy egy agymosó egyesületbe ( szektába, vallásba, kinek mi ) kell belépnie.
Az átképzés során megtagadta barátait, akiktől előzőleg megannyi segítséget kapott, eltávolodott feleségétől, gyerekeitől. A családot elhanyagolta, sokkal kisebb lett a keresete, de a hét végi összejöveteleken meg kellett jelenni.
A sors fintoraként még ebben a formában sem tudott megfelelni a főnökeinek, pár év után megint, immár végleg kirúgták.
Házassága tönkre ment, az ivásba menekült, az emlékeiből él.
Vagy már éppen nem is él, csak vegetál valamelyik árokparton.

(záradák 2019-ben. Az Illető egyik éjjel részegen hazafelé tartva elesett, és olyan szerencsétlenül verte be a fejét, hogy a helyszínen meghalt)

Mindkét esetben a butaság, a szűk látókörűség az alap probléma, megspékelve kapzsisággal, nagy akarattal, csak éppen nem abban az irányban ahogy az kellene. 
Szokták mondani hogy ha a butaság kitartással párosul az nem jó összeállítás.

Maguk keresték a bajt és meg is találták.

Mindkét esetre igaz, hogy ha időben magukba néznek, mindez elkerülhető lett volna, de most már visszafordíthatatlanul a lejtő alja felé mennek, ha van még egyáltalán lefelé.

Ha maguk erre nem képesek, kérték volna mielőbb más segítségét ( megint csak nem pénzt, hanem külső látásmódot ) amíg tehették.

Ha már az elején képesek felismerni a jeleket ( és ez a legfontosabb, hogy ismerjük fel ) akkor lett volna idő és lehetőség egyenesbe jönni. Ha valami nem megy el kell engedni, mert bele döglünk.
Persze ezt így kimondva, egyszerű megtenni a valóságban nagy erő kell hozzá...

Talán tudtam némi gondolatokat ébreszteni az olvasóban, de őszintén remélem nem lesz szüksége rá senkinek.

Tisztelettel Bálint Balázs szerszámspecialista
Műhelynet szerszámbolt és webshop.

Hogyan élj túl ? Saját példám alapján.

Hogyan élj túl ?

Saját példám alapján.

Barazsi Ákos ( RoadRecord.hu Kft ) feltett levélben egy kérdést :

"Mennyi ideig bírnád ki, azonos életszínvonalat tartva, ha máról holnapra minden bevételi forrásod elapadna ?"

Megragadott a kérdés, mert én már átéltem ezt kétszer is, és valóban kíváncsi lettem arra, vajon ki mennyi ideig bírná a megtakarításával, készletével, stb.

Ha megengedi a kedves olvasó, a magam példáján keresztül megpróbálom nagyobb vonalakban összefoglalni mi történt, mit lehet tenni.

Természetesen különbséget kell tenni az időleges és tartós visszaesés között, sok estben azonban ezt előre nem látjuk. Ha egy betegség, baleset vagy egyéb sérülés kényszerit a leállásra, akkor általában lehet látni a végét, a viszont politikai vagy egyéb gazdasági környezet kényszerít, akkor a legrosszabbra kell készülni. Habár ez már a világ vége várás „műfaja” a készülők világa, a két eset között igen nagy az átjárás, az egyikre érvényes szabályok jó része a másik esetre is tökéletesen alkalmazható. A világ vége várásnak kicsit más a műfaja ezt most nem akarom kivesézni, sokkal hosszabb lélegzetű cikk lenne, amit szerencsére saját tapasztalattal nem is tudnék alá támasztani.

Az én első történetem, ahol megtanultam a túlélés törvényeit.

Már, mint főállású vállalkozó helyszíni autójavítással és autómentéssel foglalkoztam, volt autószállító utánfutó, segélyes autó, háttér műhely is, de csak magam vittem a boltot, azt csináltam amire éppen igény volt.

Normális keretek között ment az élet, de tartalékot nem tudtunk képezni. feleségem még dolgozott egy állami cégnél, első gyermekünk óvódás volt.

A lényeg, hogy a munkát nem vetettem meg, bele álltam a feladatokba, csináltam a dolgom.

Viszont történt egy baleset ami miatt egy hónapig nem tudtam dolgozni, majd egy hónap után az első munkám alkalmával elromlott az autóm.
1994-95-öt írtunk ekkor.
Tehát egy hónap unka nélkül, majd egy rossz autó, aminek nagy nehezen a beszerzett alkatrésze 70.000 Ft volt, és 3 hét...
Ez alatt az idő alatt gyakorlatilag nullára került a család, még szerencse, hogy feleségem dolgozott, így a rezsi meg volt, illetve fiam az ovodában étkezett, tehát vele sem volt nagy baj.

Viszont a napi kiadásokra nem nagyon ( szinte semmi sem ) jutott.

Mi volt hát a megoldás ?

Akkor nem volt más, meg kellett próbálni munkát szerezni.

Elmentem a régi haverokhoz, akiknek volt műhelyük és volt munkájuk, munkát kértem tőlük. Megegyeztünk napi bérben, egy-egy munka elvégzésére, és e mellett ami jött az autómentésben azt is csináltam ahogy tudtam. Az alku mindig úgy szólt, hogy ha "cím" jön akkor megyek, és nyomom azt.

Amikor nem volt más munkám, reggel vettem 2 db 2 literes ( akkor még üveges ) kólát, és mentem a Dózsa György útra, ahol akkoriban még nem volt olyan méretű parkoló mint most, és vártam a rádión a munkát. Amikor lehetett dolgoztam, majd este abból volt a vacsora amit aznap megkerestem. Másnap megint 2 üveg kóla, a maradék pedig tankolva a tankba, és várni a munkára. 

Több hónapig ment így amíg talpra álltunk.

Nem dicsekvés kép, de akár az is lehetne, hogy nem adtunk fel mindent, nem dobtuk ki az addig összeszedett ügyfél kört, nem zártuk be a vállalkozást, hanem neki álltunk a munka keresésnek, és a munkának, a fogunkat összeszorítva, válogatás nélkül megcsinálva mindent ami pénzt hozott, és elértük a talpra állást.

A recept tehát aránylag egyszerű.

Ne ess kétségbe, ha teheted kérj segítséget ( ne pénzt ! ), csökkentsd a kiadásokat, minden fölösleget és extrát azonnal vonj ki a napi életből. Vállalj el minden olyan munkát amit meg tudsz csinálni, legalább addig amíg talpra állsz, ne legyél finnyás, gondolj arra, hogy felelősséggel tartozol a család, a gyerekek, házastárs felé. Aki feltételeket szab, hogy mennyiért milyen munkát végez el, az nincs is igazán rászorulva a munkára, nincs elég nagy sz@rban...

Csekklista az átvészeléshez, ha már a baj megtörtént.

1.       nézd meg mik azok a kellő munkák amiket magad el tudsz végezni otthon, vagy az autódon, egyéb dolgaidon, szerelés, varrás, javítás, bármi, és ezekre ne költs.

2.       ha van autód, nézd meg kell-e egyáltalán, vagy ha több van akkor melyik az amelyiket a legkisebb költséggel fenn tudod tartani ha egyáltalán valóban szükséged van rá. Térj át kismotorra, kerékpárra, ha teheted, a költséges járműveket ideiglenesen vond ki a forgalomból, vagy akár add el.

3.       bevásárolni csak listával menj, semmi olyat ne vásárolj meg, amire nincs szükséged. Élelmiszerből csak ami fontos, kerüld a drága, nem kiadós élelmiszereket, szorítkozz az alapra, az olcsó de kiadós élelmekre.

4.       ha van káros szenvedélyed, dohányzás, italok, azonnal hagyj fel vele, ha teheted örökre.

5.       ha vannak előfizetéseid szolgáltatásokra, pl több telefon előfizetés, több tv vagy újság, stb, azokat mond le mielőbb.
6.       az otthonodban ne használj áram zabáló cikkeket, klímát, elektromos radiátort. Ha hideg van fűts csak ott ahol tartózkodsz, a többi helyiségben csak szolidan tartsd a hőfokot ( temperálás ).
7.       vigyázz az egészségedre, ilyen körülmények között a betegség a legnagyobb luxus, nem engedheted meg magadnak !
8.       szerezz munkát, lehetőleg ne napi, inkább heti vagy havi távra. Ha más nincs, akár naponta máshova is mehetsz dolgozni, a lényeg, hogy egy részt elfoglald magad egy rendszeres tevékenységgel és ezért kapj is némi keresetet. Kérdezd meg az ismerősöket, a szomszédokat tudnak-e a munkát adni vagy ajánlani.
9.       csak a legvégső esetben kérj kölcsön ! Ilyen helyzetben könnyen bele lehet menni uzsora kölcsönbe amiből nagyon nehéz szabadulni.
10.     igyekezz tartalékolni. Számold ki amennyi a havi költséged, ami mindenképp kell a fenntartáshoz ( család fenntartásához ) igyekezz tartalékolni annyi pénzt, esetleg gyorsan és kis veszteséggel pénzzé tehető értéket, amiből minimum fél évig bírod ha egy fillér bevételed sincs.

Így hirtelen ezek az alapszabályok, biztosan van még sok más is, de ha ezeket megfogadod, vagy legalább elgondolkodsz rajta már sokat tettél magadért a talpra állásodért.

Ha kérdés van, igyekszem segíteni.

Legközelebb az általam látott, környezetemben előfordult ellen példákat is írok okulás kép.

Tisztelettel Bálint Balázs szerszámspecialista
Műhelynet szerszámbolt és webáruház.

Kesztyűs kézzel bánjunk vele !

Kesztyűs kézzel bánjunk azzal aki megérdemli. 

Főleg a munkával !

Életünk folyamán változó körülmények között dolgozunk, ahol különféle hő, vegyi, elektromos és mechanikai hatások érhetik testünket, ezen belül kezeinket, amelyek sok esetben közvetlenül érintkeznek a munkavégzés során használt szerszámokkal és a munkadarabbal is. Ritkán gondolunk rá a munka megkezdése előtt, hogy nem elegendő a testünket, a fejünket és a lábainkat védeni sisakkal, ruhával, cipővel, védőszemüveggel, hanem a kezeink is rászorulnak a megelőző védelemre. Az iparban dolgozók mindezt már régóta tudják, ott kötelező az ugynevezett "egyéni védőeszközök" használata. Azonban az otthonukban hobbi szinten barkácsolóknak is szükségük lehet védőkesztyűk használatára. Hogyan válasszunk?

Mindig a munkavégzés jellege dönti el, milyen típusú védőkesztyűre van szükség, ezért a műhelynet szerszámbolt széles választékából azt kell kiválasztani, amely megfelel ennek. A gyártó ajánlásában megadja, milyen szintű védelmet nyújtanak a különböző típusú kesztyűk, ezek alapján lehet kiválasztani a szükséges védelmi fokozatot biztosító terméket.

Mechanikai sérülés veszélye esetén - sorjázatlan fémlemezek például - általában erős, rejtett varrással ellátott bőr védőkesztyűk használata ajánlott. Általános használatra megfelelőek a megerősített tenyérrésszel ellátott kesztyűk, amelyek hátoldali része jól szellőző anyagból készül, ezáltal a viselése hosszabb távon sem kényelmetlen.

          

             

Hegesztési munkákhoz csak kifejezetten erre a célra készült hosszított kesztyűket használjunk, amelyek megakadályozzák a felfröccsenő fém által okozott égési sérüléseket és védik az alkart is. Általában a kesztyűre fröccsenő anyag lepereg.

Vegyi savas/lúgos közegben szintén kiemelt fontosságú a megfelelő anyaggal szemben ellenálló saválló vagy vegyszer álló védőkesztyű körültekintő kiválasztása és használata.

                          

                                  

Elektromos szerelési munkálatoknál életmentő lehet egy megfelelő átütési szilárdsággal bíró védőkesztyű használata.

Házi barkácsolásnál szóba jöhetnek a fentieken túl például csúszásgátló kesztyűk, amelyek megakadályozzák a használt munkagép megcsúszását a kezünkben, biztosítva a biztonságosabb munkavégzést. 

                           

          

A fent mutatott első két kivitelt sofőr kesztyűnek is hívják, mert vezetéshez, ponyva le és felrakásához, áru pakoláshoz, raklap emelő béka, és egyéb gépek kezeléséhez ugyanúgy jól használhatók, mint javítások, esetleges kerék csere esetén, vagy éppen vontató kötél használatakor. Ezeknek a kesztyűknek a tenyér része bőrből, míg kézhát része szellőző anyagból készül.

Hobbi kertészek körében népszerűek lehetnek azok az egyszerűbb kerti védőkesztyűk, amelyek egyrészt megakadályozzák, hogy az ásó vízhólyagot húzzon a tenyerünkre, másrészt a munka során nem lesz a kezünk könyékig sáros, földes. Permetezéskor a szokásosan alkalmazott növényvédő szerekkel szemben ellenálló vegyivédelmi kesztyűk használata javasolt.

                      

          

Téli munkavégzéskor jól jöhet egy béléssel ellátott általános célú munkavédelmi kesztyű a fagyási sérülések elkerülésére.

                                             

 

Ritkábban, de előfordul, hogy a kezeinktől kell óvnunk a munkadarabokat – például ujjlenyomatok ellen – ilyenkor is valamilyen védőkesztyű használata szükséges. Erre (is ) használatosak az egyszerű cérna kesztyűk, melyek több anyag féleségből ( akár kevert szállal készítve ) és több vastagságban készülnek.

                          

Esetleg építő anyag rakodását kell elvégeznünk, ami lehet igen agresszív felületű tégla, beton falazó elem, gerenda, vagy más.

Ha esetleg tél vagy nyár közeledtével az autónk gumiját cseréjük, nem szeretünk koszban, netán latyakban nyúlkálni, erre is van megoldásunk.

                                 

                  

Végül, de nem utolsó sorban például sokan vállalkoznak lakásuk festő-mázoló munkálatainak, vagy pvc burkolat cseréjének az elvégzésére, itt elsősorban a különféle festékektől, ragasztóanyagoktól kell megvédenünk kezeinket, mert munkavégzés után a kezünkre száradt anyagok csak agresszív oldószerekkel távolíthatóak el – szappannal semmiképpen – amelyek kezünk védő zsírrétegét is eltávolítják, károsítva a bőr felső rétegét. Ilyen helyzetekben az orvosi kesztyűnöz hasonló bőr barát nitril anyagú védő kesztyűinket javasoljuk

Tehát összefoglalva, bármilyen munkát végzünk házilag, a kezünk védelméről se feledkezzünk el, körültekintően kiválasztott védőkesztyűvel betegszabadság nélkül élvezhetjük jól elvégzett munkánk gyümölcsét.

Minden fent bemutatott, és sok más kivitelű méretű kesztyűt megtalálnak a műhelynet webshopban, és szerszámboltban.

Tisztelettel

Bálint Balázs szerszámspecialista

Műhelynet szerszámbolt és szerszám webáruház