Sajnos immár több mint egy éve meghatározza az életünket a covid19 vírushelyzet.
Most talán tekintsünk el attól, hogy a vírus maga létező, vagy csak virtuális, illetve, hogy milyen gazdasági előnnyel vagy hátránnyal jár egyes köröknek.
Viszont ami felháborít, hogy egyes ismert, és sokszor ünnepelt emberek miket mondanak.
Halljuk lépten nyomon a művész és előadó világban ki mennyire nyomorog, van aki azt nyilatkozta, ha édesanyjának nem lenne gyugdíja akkor nem volna mit ennie, más a fellépései, illetve szerepei hiánya miatt kért támogatást, megint más olyan büszke, hogy azt mondta ha éhen hal akkor sem fog futárnak állni.
Mi vaaan???
Azt már sajnos megszoktuk, hogy nyugdíjas korú színészek, előadók arról panaszkodnak, hogy kicsi a nyugdíjuk, nyomorognak. Sajnos aki elissza, eltapsolja a fizetségét a helyett hogy bevallaná és némi adót fizetne utána, az így jár, nem tudom őket sajnálni. A múltban ünnepelt és jól fizetett művészek panaszkodnak, ja kérem ha nem spórolnak, és nem figyelnek, elhiszik, hogy mindig minden így lesz, akkor ez van.
De hogy valaki, aki, mondjuk ki, szarban van, szinte már éhezik, nem megy el dolgozni, akár kétkezi munkába, és mindezt büszkeségből, az mindennek az alja.
Minden tiszteletem a fenti előadói kategóriák azon képviselőinek, akik első sorban figyeltek az öngondoskodásra, másod sorban hajlandóak voltak váltani, és dolgoznak. Mindegy, hogy esetleg a saját ismertségét, vagy ismerettségét kihasználva, és azt előtérbe helyezve dolgoznak, vagy éppen valóban megfogják a munka végét, és dolgoznak, ki ezt, ki azt, lehetőségéhez, képzettségéhez, és munkabírásához képest.
Mielőtt megszólna a nyájas olvasó, azért merem a fenti kijelentéseket megtenni, mert magam is voltam hasonló helyzetben (kétszer is). Amikor az volt a vacsora, amit aznap megkerestem, a feleségem teljes fizetése ment a rezsire, ő a munkahelyén ebédelt, és szerencsére kisfiam az ovodában kapott reggelit, ebédet, tízórait. Amit aznap kerestem, délután vettem belőle pár zsömlét, parízert, kis ezt-azt és az volt a vacsora. Reggel a maradék pénzemen vettem 2x2 liter kólát (ez volt a napi kajám), és a maradékot beletankoltam az autóba, és dolgoztam, mindegy volt, hogy mi a munka. Tartalék semmi nem volt a rendszerben.
Ezúton is köszönöm a segítséget azon cimboráknak, kollégáknak, akik akkor munkát adtak nekem, mert az utcán mint autómentő-javító dolgoztam, és ha volt időm, mentem a az ismerős műhelyekbe, és kialkudott, de szolid összegért csináltam a szükséges munkákat. Hagy említsem meg két cimbora, Fenyvesi János (Fenyő autójavító), és Zsoldos Lajos (Csepelen volt fémkereskedő) nevét, ők nagyon sokat segítettek ekkor, hogy munkát adtak nekem. Mindig hálás leszek nekik.
Nem derogált a munka, ha valaki azt mondja, menjek talicskázni az építkezésére, azt is megcsináltam volna. Eltelt kb fél év és talpra álltunk, bár egy részt lelkileg és fizikailag is megviselő volt, meg is tanultuk a leckét, hogy kell és lehet túlélni. Ebből a tudásból néha a mai napíg merítünk.
Szóval az aki, nem hajlandó dolgozni, mert az a munka nem neki való, vagy azért mert nem alacsonyodik odáig, vagy hülye vagy még nem eléggé éhes...
Vigyázzanak magukra, és ha úgy alakul, ragadják meg a lehetőségek bármelyikét, mert ha az ember azt hiszi nincs már lejjebb, akkor az a jó hír, hogy onnan már csak fejlebb van. Ha nem fogják meg a lehetőségeket, nem figyelnek és használják ki az adódó körülményeket, akkor kis túlzással tepsi lesz a vége.
Tisztelettel
Bálint balázs
Műhelynet szerszámbolt és webáruház
