Van azonban sok olyan ellenpélda is, amik a környezetemben történtek meg.
Itt alapvetően nem betegség, vagy a gazdasági helyzet okozta a gondot, hanem az illető butasága, kapzsisága.
Természetesen a példának hozott személyeknek, történéseknek semmi közük a valósághoz, azok mind kitalációk, még olyanról sem hallottam aki ilyet látott volna, így bármilyen hasonlóság az élettel csak és kizárólag a véletlen műve lehet.
:-))
1. példa.
(megtörtént eset)
Adott egy vállalkozás, mely egy már jól bevezetett ( évek óta ezzel foglalkoztak más cégnél mint alkalmazottak ) termék forgalmazására alakult. Az előző munkahelyről volt beszállító kapcsolat, volt piac ismeret, és voltak nagy álmok.
Az áru készletet az előző kapcsolatokkal megkapták hitelre ( bizományba ), béreltek egy kis telephelyet, üzlet helységet, és elkezdtek dolgozni.
Az üzlet beindult, lett belőle bevétel, az áru egy részét kifizették, hozattak új termékeket, elég gyorsan fejlődött a cég.
Igen ám, de beütött egy olyan hiba, ami a kezdő vállalkozásoknál gyakran elő fordul, nevezetesen a cég pénzét kezdték a maguk pénzeként kezelni. Ez azt jelentette, hogy a napi kiadásokat, tankolást, egyéb vásárlásokat, akár kirándulásokat, szórakozást a cég pénzéből fizették, gyakorlatilag felélték a bevételt.
Ez után és ennek folyományaként jöttek a beszállítókkal a viták, halasztások kérése, a beszállítások leállítása, egyebek.
Mit tesz ilyenkor egy értelmes figura ?
Visszafogja a kiadásokat, és igyekszik menteni a menthetőt úgy gazdaságilag mint a becsületét.
Itt nem ez történt.
Árat emeltek, kezdték lehúzni a vevőket, akik e miatt elpártoltak tőlük. Elkezdtek elvállalni minden munkát ami jött, csak éppen azokat rosszul csinálták, átvertek mindenkit akivel csak találkoztak. Ez odáig fajult, hogy nem fizették az autók kötelező költségeit, a biztosításokat, így az autókat kivonták a forgalomból, és megesett, hogy közúti ellenőrzésnél megbuktak vele. Ez persze büntetést, eljárást vont maga után... Elmaradtak a közös költséggel, számlákkal és minden fizetni valóval.
Mindenkitől kölcsön kértek, amit persze nem fizettek vissza, adott esetben akár meglopták a sok éves barátokat.
Érdekes, hogy azért az éves Oktoberfest-re mindig el kellett menni... erre inkább futotta mint a napi kajára a családnak.
Ez odáig fajult, hogy már nem volt autó amivel mozogni lehetett volna, a lakásban ahol laktak kikapcsolták az áramot és a gázt, a lakásra ráterhelték az elmaradt közös költséget, azaz összecsaptak a fejük fölött a hullámok.
Egy kibúvó maradt amit ki tudtak használni, az egyik házastárs szülei, akiktől végső megoldásnak az örökség terhére vettek fel pénzt, azaz az örökséget előre kikérték.
Nagy butaság volt, mert egyébként azóta azt a pénzt is felélték ( könnyen jött pénz ugye... ), a család szétesett, napról napra vegetálnak egy agyon terhelt lakásban szinte a semmi közepén.
2. példa.
Adott egy vállalkozás, mely egy már jól bevezetett ( évek óta ezzel foglalkoztak más cégnél mint alkalmazottak ) termék forgalmazására alakult. Az előző munkahelyről volt beszállító kapcsolat, volt piac ismeret, és voltak nagy álmok.
Az áru készletet az előző kapcsolatokkal megkapták hitelre ( bizományba ), béreltek egy kis telephelyet, üzlet helységet, és elkezdtek dolgozni.
Az üzlet beindult, lett belőle bevétel, az áru egy részét kifizették, hozattak új termékeket, elég gyorsan fejlődött a cég.
Igen ám, de beütött egy olyan hiba, ami a kezdő vállalkozásoknál gyakran elő fordul, nevezetesen a cég pénzét kezdték a maguk pénzeként kezelni. Ez azt jelentette, hogy a napi kiadásokat, tankolást, egyéb vásárlásokat, akár kirándulásokat, szórakozást a cég pénzéből fizették, gyakorlatilag felélték a bevételt.
Ez után és ennek folyományaként jöttek a beszállítókkal a viták, halasztások kérése, a beszállítások leállítása, egyebek.
Mit tesz ilyenkor egy értelmes figura ?
Visszafogja a kiadásokat, és igyekszik menteni a menthetőt úgy gazdaságilag mint a becsületét.
Itt nem ez történt.
Árat emeltek, kezdték lehúzni a vevőket, akik e miatt elpártoltak tőlük. Elkezdtek elvállalni minden munkát ami jött, csak éppen azokat rosszul csinálták, átvertek mindenkit akivel csak találkoztak. Ez odáig fajult, hogy nem fizették az autók kötelező költségeit, a biztosításokat, így az autókat kivonták a forgalomból, és megesett, hogy közúti ellenőrzésnél megbuktak vele. Ez persze büntetést, eljárást vont maga után... Elmaradtak a közös költséggel, számlákkal és minden fizetni valóval.
Mindenkitől kölcsön kértek, amit persze nem fizettek vissza, adott esetben akár meglopták a sok éves barátokat.
Érdekes, hogy azért az éves Oktoberfest-re mindig el kellett menni... erre inkább futotta mint a napi kajára a családnak.
Ez odáig fajult, hogy már nem volt autó amivel mozogni lehetett volna, a lakásban ahol laktak kikapcsolták az áramot és a gázt, a lakásra ráterhelték az elmaradt közös költséget, azaz összecsaptak a fejük fölött a hullámok.
Egy kibúvó maradt amit ki tudtak használni, az egyik házastárs szülei, akiktől végső megoldásnak az örökség terhére vettek fel pénzt, azaz az örökséget előre kikérték.
Nagy butaság volt, mert egyébként azóta azt a pénzt is felélték ( könnyen jött pénz ugye... ), a család szétesett, napról napra vegetálnak egy agyon terhelt lakásban szinte a semmi közepén.
2. példa.
(megtörtént eset)
Egy jó betanított munkás olyan környezetbe került, hogy elkezdett egy kereskedő cégnél dolgozni. Mindig nagy álmai voltak, szeretett jól élni, de mindig tett is ezért, nem kerülte a munkát.
Itt a cégnél a kezdetektől bent volt, szinte mint alapító, és mivel értelmes gyerek, jól meg is tanulta a kereskedés alapjait, bár csak 8 általánosa volt. Igaz szakmát sosem tanult, de értelmes ügyes kezű agilis ember volt.
Később kicsit feljebb vitte a dolgát a Mindenható, és kezdett nagyobb arca lenni. Ez persze a cég vezetésének nem tetszett, kifizették az üzletrészét és elküldték.
A következő cégnél már vezető beosztásba került, de itt sem bírta sokáig.
A harmadik kereskedelmi cégnél már mint gyakorlott vezető szerepelt, és egy jó pár évig jól is ment minden. Mivel azonban valóban szerette az életet, nem tagadott meg magától semmit, a sok milliós horgász felszereléseket, kerékpárokat, új autót egyebeket.
Viszont ezzel együtt el is szállt fejben, és már nem gondolt bele, hogy a 8 általánossal mit ér, a főnököknek megint elegük lett belőle, és elbocsátották.
Két év után nagy könyörgésére vissza vették, de megzsarolták, és a feltétel ez volt, hogy egy agymosó egyesületbe ( szektába, vallásba, kinek mi ) kell belépnie.
Az átképzés során megtagadta barátait, akiktől előzőleg megannyi segítséget kapott, eltávolodott feleségétől, gyerekeitől. A családot elhanyagolta, sokkal kisebb lett a keresete, de a hét végi összejöveteleken meg kellett jelenni.
A sors fintoraként még ebben a formában sem tudott megfelelni a főnökeinek, pár év után megint, immár végleg kirúgták.
Házassága tönkre ment, az ivásba menekült, az emlékeiből él.
Vagy már éppen nem is él, csak vegetál valamelyik árokparton.
Egy jó betanított munkás olyan környezetbe került, hogy elkezdett egy kereskedő cégnél dolgozni. Mindig nagy álmai voltak, szeretett jól élni, de mindig tett is ezért, nem kerülte a munkát.
Itt a cégnél a kezdetektől bent volt, szinte mint alapító, és mivel értelmes gyerek, jól meg is tanulta a kereskedés alapjait, bár csak 8 általánosa volt. Igaz szakmát sosem tanult, de értelmes ügyes kezű agilis ember volt.
Később kicsit feljebb vitte a dolgát a Mindenható, és kezdett nagyobb arca lenni. Ez persze a cég vezetésének nem tetszett, kifizették az üzletrészét és elküldték.
A következő cégnél már vezető beosztásba került, de itt sem bírta sokáig.
A harmadik kereskedelmi cégnél már mint gyakorlott vezető szerepelt, és egy jó pár évig jól is ment minden. Mivel azonban valóban szerette az életet, nem tagadott meg magától semmit, a sok milliós horgász felszereléseket, kerékpárokat, új autót egyebeket.
Viszont ezzel együtt el is szállt fejben, és már nem gondolt bele, hogy a 8 általánossal mit ér, a főnököknek megint elegük lett belőle, és elbocsátották.
Két év után nagy könyörgésére vissza vették, de megzsarolták, és a feltétel ez volt, hogy egy agymosó egyesületbe ( szektába, vallásba, kinek mi ) kell belépnie.
Az átképzés során megtagadta barátait, akiktől előzőleg megannyi segítséget kapott, eltávolodott feleségétől, gyerekeitől. A családot elhanyagolta, sokkal kisebb lett a keresete, de a hét végi összejöveteleken meg kellett jelenni.
A sors fintoraként még ebben a formában sem tudott megfelelni a főnökeinek, pár év után megint, immár végleg kirúgták.
Házassága tönkre ment, az ivásba menekült, az emlékeiből él.
Vagy már éppen nem is él, csak vegetál valamelyik árokparton.
(záradák 2019-ben. Az Illető egyik éjjel részegen hazafelé tartva elesett, és olyan szerencsétlenül verte be a fejét, hogy a helyszínen meghalt)
Mindkét esetben a butaság, a szűk látókörűség az alap probléma, megspékelve kapzsisággal, nagy akarattal, csak éppen nem abban az irányban ahogy az kellene.
Szokták mondani hogy ha a butaság kitartással párosul az nem jó összeállítás.
Maguk keresték a bajt és meg is találták.
Mindkét esetre igaz, hogy ha időben magukba néznek, mindez elkerülhető lett volna, de most már visszafordíthatatlanul a lejtő alja felé mennek, ha van még egyáltalán lefelé.
Ha maguk erre nem képesek, kérték volna mielőbb más segítségét ( megint csak nem pénzt, hanem külső látásmódot ) amíg tehették.
Ha már az elején képesek felismerni a jeleket ( és ez a legfontosabb, hogy ismerjük fel ) akkor lett volna idő és lehetőség egyenesbe jönni. Ha valami nem megy el kell engedni, mert bele döglünk.
Persze ezt így kimondva, egyszerű megtenni a valóságban nagy erő kell hozzá...
Talán tudtam némi gondolatokat ébreszteni az olvasóban, de őszintén remélem nem lesz szüksége rá senkinek.
Tisztelettel Bálint Balázs szerszámspecialista
Műhelynet szerszámbolt és webshop.
Mindkét esetben a butaság, a szűk látókörűség az alap probléma, megspékelve kapzsisággal, nagy akarattal, csak éppen nem abban az irányban ahogy az kellene.
Szokták mondani hogy ha a butaság kitartással párosul az nem jó összeállítás.
Maguk keresték a bajt és meg is találták.
Mindkét esetre igaz, hogy ha időben magukba néznek, mindez elkerülhető lett volna, de most már visszafordíthatatlanul a lejtő alja felé mennek, ha van még egyáltalán lefelé.
Ha maguk erre nem képesek, kérték volna mielőbb más segítségét ( megint csak nem pénzt, hanem külső látásmódot ) amíg tehették.
Ha már az elején képesek felismerni a jeleket ( és ez a legfontosabb, hogy ismerjük fel ) akkor lett volna idő és lehetőség egyenesbe jönni. Ha valami nem megy el kell engedni, mert bele döglünk.
Persze ezt így kimondva, egyszerű megtenni a valóságban nagy erő kell hozzá...
Talán tudtam némi gondolatokat ébreszteni az olvasóban, de őszintén remélem nem lesz szüksége rá senkinek.
Tisztelettel Bálint Balázs szerszámspecialista
Műhelynet szerszámbolt és webshop.
