2019. augusztus 25., vasárnap

Üveg vagy doboz? Azaz mi a zöld és mi nem?


Sajnos szokás szerint így kezdem :

lehet sokaknál kicsapja a biztit amit írok, de akkor is...

Most olvasom, ausztriában egy cég a tetrapack eldobható dobozokról 8 millió euros befektetéssel átáll az üveges tej forgalmazására, és ezt a greenpeace is nagyban támogatja.

Nem tisztem, és nem is szándékom pálcát törni egyik anyag, csomagolási mód fölött, csak azt szeretném bemutatni, hogy nem kell hurráoptimizmussal szemlélni minden régi-új ötletet, mert sokkal több van azok mögött, mint amit látunk, bele gondolunk.

Gondolkodjunk!

Nem vagyok nagy szakértője az élelmiszer iparnak, de van amihez értek, amit átlátok.

Első kérdés, miért lett tetrapak ( vagy más ) eldobható csomagolás a termékekhez.
-          mert olcsóbb
Nem feltétlenül igaz, bár előállítása olcsóbb mint az üveg, feldolgozása, begyűjtése igen drága, és ráfizetéses, bár ezt támogatja az eu és a legtöbb ország, de végül is ez is a mi pénzünkből megy.
-          mert könnyebb
Na ez már komoly indok. Egy literes üveg palack súlya simán lehet akár fél kiló is, míg egy pet vagy tetrapack csomagolás pár deka.
-          mert jobb a térfogat kihasználása
Ez is igaz főleg a tetrapak tipusu dobozokra, hiszen nem kell rekesz, egy zsugorfóliázott tálcán, vagy magában a fóliában szinte levegő nélkül töményen lehet szállítani a terméket.

Tetra pak termékek, könnyűek, jó a hely kihasználtságuk


1 literes tejes üveg. 
Hely kihasználtsága gyenge, maga a csomagolás igen drága, súlya is nagy, 380 gramm.

 Csak egy rövid számolás. Bár a tejes üvegből ( fenti képen 1 l-es ) egy eur szabvány raklapon 1380 db fér el, ennyi csak a beszállítási lehetőség. Egy eur raklap szabvány terhelhetősége 1500 kg, azaz 1,5 tonna. Ha 1 lier térfogattal számolunk, az üvegenként kb 1 kg, az üveg súlyával számolva ( durván ) 1,5 kg, így az egy raklapon szállítható mennyiség 1000 liter tej. Mindez papír dobozban 1450 liter, mely mintegy 1,5 szöröse az előbbinek. Nagyon nagy különbség!! És akkor még a raktározási térfogatról nem is beszéltünk. 

A fentiek tükrében nézzük megint az üveg kontra más, könnyebb csomagolóanyagok viszonyát.
Tudni kell, hogy a fuvarozás igen drága, sok esetben nem hogy a termék árának 10-20 de akár 50%-a is lehet a szállítás költsége.

Mert mi ez a költség? Miből áll össze? Miket kell figyelembe venni?

A raktározás, a gyártás kezdetén a csomagolóanyagtól, a kiszállítás végéig, ahol polcra kerül a termék, a fuvarozó jármű terhelhetősége, mérete, a befektetett emberi munka ( sofőr, anyagmozgató, targoncás, pultos, vagy áruelőkészítő ), az üres csomagolóanyag visszagyűjtése, újra felhasználható anyagoknál a tisztítás, mosás, minőség ellenőrzés.

Hagy ne ismételgessem a két féle fő ellenség nevét folyamatosan, úgyis érezni, tudni fogják melyikről van szó.

Az egyik anyag ( üveg ) előállítása igen költséges, maga az üveggyártás folyamata a kvarc bányászattól kezdve a végtermék előállításáig igen drága folyamat. Súlyosan környezet terhelő, a gépek füstgáz ( kipufogó ) kibocsájtása, az olvasztáshoz, formázáshoz rengeteg energiára van szükség, mely sajnos még mindig jó részt nem megújuló energiaforrásokból keletkezik.-- A másik anyag hulladék papír, alumínium hulladék és némi műanyag felhasználásával gyártódik, energia igénye lényegesen alacsonyabb.

Jelenlegi nagyker áron számolva az 1 l-es üveg nyersen ( kupak, és felirat nélkül ) 210 Ft/db ár környékén érhető el. Ez már raklapos mennyiségre vonatkozik. A papír doboz gyártási költsége az elérhető adatok szerint 10-20 Ft, igaz ezt nem használjuk újra, és a gyártásba visszaforgatása is nehézkesen és költségesen oldaható meg.

Szállítás a gyártó üzemtől a töltésig.

Az üveget szállítani kell, mégpedig megfelelő csomagolással ( általában műanyag rekeszekben, már megint ez a fránya műanyag... ) míg a tetrapak doboz gyártását közvetlenül a töltő sorral probléma mentesen és bevált módon össze lehet építeni, tehát ez a lépés kimarad. Az üveg nehéz, egy kamion terhelhetősége valahol 24-30 tonna között van. Igen ritkának gondolom a dolgok olyan szerencsés együtállásást, amikor egy üveggyártó üzem pont egy tejfeldolgozó közelében van, inkább a kvarchomok bányához közel teszik. Tehát megy a kamion, üzemanyagot használ, kipufog, kopik, kis mértékben, de égeti a kenőolajakat, kopik a gumija ( ne higyjük hogy olyan kis dolog ez, 40-50 ezer km alatt egy szerelvény akár 80-100 kiló gumiporral szennyezi a környezetünket, és egy kaionnak ez max fél év !!! ), nem beszélve az egyéb anyagokról, melyik kikerülnek a világba, a fékbetétek/pofák pora, fémporok, egyéb kenőanyagok, hűtőfolyadék, elhasználódott alkatrészek, és nem kicsi a szerelvény alap amortizációja sem, vagy egyéb karbantartási, javítási, üzemeltetési költsége ( engedélyek, adók, biztosítás, sofőr munkadíja, időszakos vizsgák, útdíj, stb ).

Megjegyzés:
A fenti költségeknél szándékosan nem írtam azt, hogy a külső fuvarozó díja, feltételezve, hogy a gyártó üzemek saját szállító kapacitásokkal oldják meg a szállítást. Tudjuk azonban, hgy ehhez  még komoly háttér is kell, ami a fuvarszervezéstől, a bérelszámolásig és járműnyilvántartásig sok mindenre kiterjed, ezért általánosan elfogadott, hogy a kis vagy közepes mennyiségű szállításoknál ( ez akár napi 80-500 tonna is lehet ) külső fuvarozó vállalkozással dolgoztatnak a cégek.

Megérkeztünk a gyártó sorhoz, mi történik?

Az üvegeket betárolják ( megint egy egyébként fölösleges lépés, terület, energia ), mossák, fertőtlenítik, szárítják. mozgatják. Ez nincs a másik megoldásnál, de megint gondoljunk bele. Víz, a melegítéséhez energia, tisztítószer, a mozgatáshoz megint komoly gépek, targoncák, görgő sorok, stb. és még mi minden kell ehhez...

A töltő gép következik. Mivel az üvegnek igen nagy a súlya, ezért ezek a gépek jóval erősebbek lesznek, a nagyobb súly miatt a meghajtás energia felhasználása is több. Az üveg törékeny, míg a palack csak behorpad, esetleg még akkor is ha leesik. A töltő anyag kifolyik vagy éppen nem, de az üveg ha törik akkor tuti. Ezt persze lehet minimalizáni, de megint pénz, energia, fejlesztés.

Az üveg zárása. Nem hiszem hogy visszatérnek a csatos üvegre, bár ez lenne a méregzöldek megoldása, és nem is lenne rossz, azonban, ezzel a megoldással nem garantálható a biztos légzárás, míg egy gumi betétes ( mondhatni szokásos ) fém kupakkal teljesen légmentesen le lehet zárni az üveget, sokkal higiénikusabb, biztosabb, minden szabványnak megfeléel, növeli az eltarthatóságot is. Újabb gumi s fém felhasználás annak tudatában, hogy ezt soha nem fogjuk tudni visszagyűjteni a rendszerbe.--- A doboznál a ráépített fix műanyag zárás már a gyártás pillanatában teljesen légzáró.
Feliratozni is kell a csomagolást! Míg a papír dobozt eleve felirattal gyártják, ez ott nem kérdés. Az üveget matricázni kell, jó esetben papírral ( ez megint alapanyag-gyártás-szállítás-felragasztás, nem kis költség ) vagy műanyag fóliával, mely sok esetben könnyebben kezelhető, de mindenképp újabb rész a gépsorban.

Jön az újabb tárolás, mely mindkét esetben meg van, de nem mndegy mekkora hely igénnyel, és mekkora erővel kell megmozgatni a megfelelő mennyiséget. Dobozos árunál mindez fele az üveges termékhez képest. Megint hely és energia felhasználás többlet.

Kiszállításnál azonos a beszállítással az energia és technika igény, a fokozott környezetszennyezés, azzal a különbséggel, hogy itt már inkább a súly, mint a tárfogat fogja meghatározni a szállítható mennyiséget, hiszen a végső súly pl egy lieres adagnál az üveg felé kb 50%-al tolódik el. Bizony az üveg nehéz. Fél literes kiszerelésnél ez akár 100% plussz is lehet!

Kikerül a boltokba, azok polcaira. Megint nagyobb hely, nagyobb raktár kell, és a vásárlónak sem mindegy, hogy amit súlyt haza visz, abbol mennyit használ fel, mert ugye az üveget nem tudja meginni, sőt azt vissza is kell vinnie. Ez több alkalommal jelent bevásárlást, utat, és valljuk be üveges tejet nem szívesen viszünk szatyorba, mert 1,5x-2x annyit tudunk dbozosból elvinni. Autó nélkül ez komoly érv, autóval pedig plussz energia, és környezetszennyezés megint.

Szóljunk icsit az újrahasznosításról is, mely a visszagyűjtéssel indul.

Üvegnél elég macerás, vagy szeletív gyűjtőbe dobjuk, ahonnan törött állapotban kerül a feldogozóba, vagy vissza visszük. Már amennyiben nem törik el előtte. Szerintem ( és ez szolid saját becslés ) a csomagolás 1-2%-a összetörk a normál használat közben. Utána visszavétel, megint munka, emberi és technikai ráfordítás, macera a betétdíj visszavét, stb, majd megint visszaszállítás, mosás, fertőtlenítés, minőség ellenőrzés. Persze ezek jó részét lehet automatizálni, de akkor is energia, és költség minden ponton.

Szóval biztosan vannak akik értenek hozzá, kiszámolják mi a jó, de félek megint ( és szokás szerint ) át fogunk esni a ló túloldalára a nagy igyekezetben. Elfogadom, hogy most sok cég élete attól függ, ki tudják e jelenteni magukról, hogy hű de zöldek, és azt is elfogadom, ha meg nem is értem, hogy egyes kutatók, cikkszerzők, és szakértők bizonyos általuk nem publikált okok miatt az egyik vagy mások oldal felé húznak. 
Sok cikket is elolvastam a témában, és azt látom, hogy bárki, bármely kijelentást tesz, súlyosan hallgat olyan ténykeről, amelyek a saját álláspontját gyengítenék, de azért ezek is fontos dolgok, hogy az egész problémát mint koplex kérdést kezelhessük. 
A közeli, akár azonnali vagy pár éves távlatok valóban a túlélés lehetőségét adják egyes vállalkozásoknak, de talán inkább hosszabb távon kellene megnézni melyik megoldás is a jobb, illetve széles körű, és hosszú távú hatástanulmánnyal alátámasztani a döntéseket.

Ha én, mint külső szemlélő ennyi kérdést tettem fel, ennyi visszásságot tapasztaltam a témában, és ennyi megállapítást írtam le, egy független szakember biztosan sokkal, de sokkal több szempont alapján tudná meghatározni a célt, és ennek megfelelően a jó irányt.
Hangsúlyozom, egy független szakember, aki talán olyan mint Colombo felesége. Mindenki hallott már róla, de még senki nem látta...


Köszönöm hogy cikkem elolvasták, ha megjegyzésük van, szívesen veszem.
Tisztelettel Bálint Balázs

2019. augusztus 2., péntek

Kompresszor olajcsere

A légsűrítő kompresszoroknak alapvetően két változata van, a száraz ( nem tartalmaz kenőanyagot a sűrítő egység ) és az olajkenéses kivitel.

Mint minden kenéssel ellátott gépben, a kompresszorok jó részében is illik időnként a kenőanyagot lecserélni, mert az úgy a használatban, mint a hosszabb állásban elhasználódik, kenő képessége csökken.

Az olajcserének itt is meg vannak azok a fontos lépései amiket be kell tartani ahoz, hogy a munkánk valóban hasznos legyen.

Figyelem!
A leírás otthoni használatú vagy kisipari kompresszorokra vonatkozik, hiszen a komoly, nagy gépek szervizelését lehetőleg szakemberekre bízzuk, annak mérete, feltöltési térfogata és egyéb esetleg speciális adottságai miatt.

Nézzük sorban.

- Keressük meg a gépkönyvben milyen minőségű és mekkora mennyiségű kenőolaj kell, ezt szerezzük be. Általában VG-100, Vg150 ISO minősítésű kenőolajat ajánlanak a gyártók. Hogy én mit teszek bele és miért, azt egy külön cikkben megírom.

- Készüljünk elő a megfelelő szerszámokkal. Nem kell sok minden, rongy, olajleeresztő tál ( minimum 2-3 literes ) csillagkulcs vagy csillag-villás kulcs készlet, 2-3 csavarhúzó.

- Talán triviális, de nem elég ha kikapcsoljuk a kompresszort, szüntessük is meg a tápellátását ( huzzuk ki az elektromos csatlakozót ), illetve engedjük le a tartályból a levegőt.

- Tisztítsuk le a kompresszor külső részeit mosással, sűrített levegővel ( ehhez a tartályban lévő nyomást is használhatjuk az előző lépés részeként ).

- Vegyük ki a betöltő/szintjelző csavart, majd keressük meg az olajleeresztő csavart. Ez általában maga a szintjelző csavar, de van, hogy az olajtér legalsó pontján külön leeresztő csavar is van.

Barkács kompresszorokon általában maga a szintjelző, a leeresztő csavar is egyben.

komolyabb sűrítőknél a leeresztő csavar a legalacsonyabb ponton külön van.


- Engedjük le a használt olajat úgy, hogy lehetőleg a legkevesebb anyag follyon mellé. Ez a kis barkács kompresszoroknál nehezen kivitelezhető, de nem megoldhatatlan dolog. Ha kell, kicsit döntsük meg a kompresszort, hogy a lehető legtöbb használt olaj kifollyon belőle.

- Az olaj leengedése után én féktisztítóval ki sziktam takarítani az olajteret, ami azt jelenti, hogy a betöltő, és leengedő nyíláson át jól befújom, és utána hagyom kifolyni, majd teljesen kiszáradni belőle.

- Tegyük vissza a leeresztő csavart, előtte ellenőrizzük a tömítése épségét, ha szükséges, akkor cseréljük azt.

- Töltsük fel az olajteret a megfelelő mennyiségű olajjal. Ez vagy az eleve előírt mennyiség, vagy a szintjező által mutatott szintig történjen.

- Pár perc várakozás után indítsuk el a kompresszort, majd használjuk rendeltetésszerűen.

Az olajcserét gyakori használat mellett minimum évente érdemes elvégezni, ritkábban használt gépeknél minimum 2 évente.
Ennél tovább ne hagyjuk a kenőolajat a kompresszorban, mert az az állásban is használódik, oxidálódik, veszít kenőképességéből.


Bármilyen kérdésük felmerül, kérem keressenek elérhetőségeinken.

Tisztelettel
Bálint Balázs szerszámspecialista
Műhelynet szerszámbolt és szerszám webáruház.