Gondolataim a használt autógumi feldolgozásáról

Már évtizedek óta komoly, és azóta egyre növekvő probléma az egész világon a használt gumik kérdése.

A feldolgozás energia és beruházás igénye, az ipar hozzáállása a reciklált gumi alapanyaghoz, és sok más probléma mint hátráltató erő a megfelelő feldolgozó háttéripar kialakulásában.

Magam már igen régen foglalkozom gondolatban a gumi feldolgozás kérdésével, persze csak elvi síkon, hiszen sem az anyagi erő, sem a megfelelő technológia nem áll rendelkezésemre.

Egy kis családi visszatekintés.

Édesapám, aki amikor a Csepeli Hőerőmű és Szolgáltató Közös Vállalat ( anno Csepeli hőerőmű ) igazgatója volt, már műszaki igazgató korában meglátta az ezen iparban rejlő lehetőségeket.
A gondolatot tett követte, egészen odáig, hogy az USA egyik gépgyártójánál is látogatást tettek, és átvették a felépíthető komplett feldolgozó gépsor dokumentációját.
Hely a csepeli gyárban lett volna bőven, és meglehetősen olcsón.
Elkezdtek gondolkodni, hogy is lehetne megvalósítani az ötletet.
Az állami hajlandóság meg lett volna rá, még a környező országok egy része is örömmel vette volna egy nagy, akár napi minimum 200 tonna kapacitású ilyen üzem megépültét, a hely a Csepel művekben adott volt, pénz is lett volna rá, de sajnos mint oly sokszor, egy apró kérdés döntötte el, hogy legyen vagy ne legyen beruházás.
Mivel állami támogatás nem volt igényelhető az üzemeltetésre, uniónak meg akkor még hírét sem hallottuk, így az sem támogatta volna, a beruházás után önfenntartóvá, illetve komolyan nyereségessé kellet volna válnia a rendszernek. Ez még a 80-as évek közepe felé volt.

Apám nagy koponya volt, és értelmes emberekkel ült össze a terv kidolgozásának.

Sajnos a végén a beruházás minden pozitív oldala ellenére nem jött létre, ennek pedig egy oka volt, a folyamatos napi minimum 150-200 tonna alapanyag beszállítása. Akkori technológiával, a szállító eszközök fejlettségével, a begyűjtő lánc hiányával, a törvényi háttér hiányosságaival, ez nem volt megoldható, még akkor sem, ha akár a vasúti elérést beleszámítjuk. Még mai ésszel is elég necces egy ilyen mennyiség, főleg, hogy egy ilyen üzem lehetőleg a nap 24 órájában, az év minimum 300 napján dolgozik folyamatosan. Kisebb volumenben pedig nem lett volna érdemes gondolkodni.

Beláthatjuk, hogy a közelben, könnyen elérhető alapanyag mennyiség igen gyorsan elfogyott volna, a további beszállítások költsége pedig igen csak megemelte volna az általános ráfordított összegeket, tehát alapból a közeli és távolabbi alapanyag beszállítása, és nagy mennyiségű depózása lett volna szükséges.

Mi lehetett volna a megoldás?
Mai ésszel könnyen látható, hogy megfelelő nemzetközi összefogással a projekt szinte játszi könnyedséggel üzemeltethető lett volna.

Miért is?

Mert minden európai ország érdeke lett volna, hogy a keletkező gumi hulladéktól megszabaduljon, ez alapvető környezetvédelmi, és egészségügyi érdek is, nem beszélve a kettős gazdasági haszonról. Egy részt a hulladék megszűnése, más részt olcsó ipari alapanyag elérése.
Ezek az országok megfelelő koordinálás mellett folyamatosan saját költségükön beszállíthatták volna a kitermelt, vagy keletkező hulladékot, a helyett, hogy mint ahogy több országban is történt, egész völgyeket töltöttek volna meg azokkal a természetben.

Sajnos akkoriban semmilyen ilyen irányú komolyabb hajlandóság nem volt rá sehol.

Később amikor fuvarozásból éltünk, elgondolkodtam, miként lehetne az autónk ( autóink ) állásidejét csökkenteni.

Pontosan tudjuk, ha az autó nem dolgozik, akkor csak veszteséget termel, hiszen vannak olyan költségek, amik nem függnek a futásteljesítménytől, így pl a kezelők bére, súlyadó, amortizáció ( ez részben ), és még pár tétel a költségekből. Ha azonban a gép csak annyit dolgozik, hogy ezeket a költségeket kitermeli, akkor már beljebb vagyunk, mert legalább nullás a szaldó, nem minuszos, és az egyéb, egyébként meglévő munka ugyanúgy termeli a hasznot csak éppen több marad belőle.

Ezen okfejtés után megálmodtuk, hogy a 2000-es évek elején újra felmerülő használt gumi problémára reagálva, be kellene indítani azok begyűjtését, mely valljuk be a mamai napig nem jól megoldott, minden törvény és szabályozás ellenére sem.

Kiszámoltuk, megálmodtuk, a szaldó pozitív nullára jött ki, tehát érdemes lett volna csinálni..
De!!
Hiába írtam bárhova, kértem meghallgatást a legfelső kormányfórumoktól is ( természetesen alulról kezdtem, és haladtam a környezetvédelemben felelős minisztérium felé,) sehol meg sem hallgattak, nem érdekelt senkit a dolog.
Pedig az államnak vagy hatóságoknak nem került volna pénzébe, egy engedélyre lett volna szükségünk a begyűjtéshez és szállításhoz, mert egyébként nem raktároztunk volna. Tárgyaltunk olyan önkormányzattal, aki pénzzel is támogatta volna a határában keletkezett gumi hegyek eltüntetését.
De nem tudtunk senkihez közel kerülni, és hónapokig egy lépést sem sikerült tennünk.
Sőt!
Nak sokkal rá rá, egy tollvonással az addig üzemelő két legnagyobb gumifeldolgozó engedélyeit egyik napról a másikra bevonták.
Szép mi??

És az egész rendszer a mai napig nem működik jól, a begyűjtés és feldolgozás nem megy, kevesebb mint 50% a visszagyűjtés, a feldolgozás meg üzletileg hanyatlik.

Csak csöndben jegyzem meg, hogy a termékdíj bevezetésének egyik fő indoka a veszélyes hulladék begyűjtés és feldolgozás támogatása, finanszírozása volt, de ebből gyakorlatilag semmi nem valósult meg, a kötelező befizetésen kívül.

Szóval hogyan csináljuk, ha nem hagyják?
Máshol tudják, csinálják, működtetik, bár sajnos a legtöbb országban még csak el sem kezdték, de ezt megint csak nemzetközi összefogással meg lehetne oldani. Csak akarat kérdése lenne.

De hát itt tartunk, belefulladunk a sok mocsok mellett a gumiszennyezésbe is, pedig magas értékű nyersanyag, drága adalékokat kiváltó ipari alapanyag amiről beszélünk.

Tisztelettel
Bálint Balázs szerszámspecialista
www.muhelynet.hu

Használt gumit keresek...

Folyamatosan látom hirdetésekben, közösségi oldalakon, hogy használt gumikat keresnek, kínálnak, adnak, vesznek, sokan kimondottan kereskednek vele.

A helyzet az, hogy soha használt gumit, még futózottat sem!

Anno ifjonc pénztelen koromban, amikor még a stomil cérna minta játszott kő kemény anyaggal, akár 60-70 vagy 100 ezer km-es futással és ki tudja melyik milyen gyártási évvel, még én is használtam olyan gumikat amiket levettünk autókról.
Mentségemre legyen mondva, ahogy anno a híres Pártgarázsban ( most Papas mercedes szervíz Kárpát utca ) dolgoztam, és az újonnan beérkező zsigulik gyári gumiját azon melegében cserélték Semperit-re vagy hasonló minőségre. A párt büdzséje elbírta. No mi ezeket "nyúltuk" le a kukából, és mivel valóban semmi bajuk nem volt, részben használtuk, részben pedig a zsebpénzünket pótoltuk ki az eladásukkal.

Sokkal később egyzer a T3-as transporteremre vettem futózott gumit 2 db-ot és használtat 2 db-ot, igazából máig nem tudom miért hozta így a sors, mert szakemberként nem indokoltam volna meg semmivel, anyagilag is megengedhettem volna az új gumit magamnak.
Egy szó mint száz, az egyik gumi futófelülete leszakadt egy szép nyári napon 80-90 körüli tempónál az autópályán. és akkor ott elgondolkodtam.

Kell ez nekem? Hiszen várnak otthon a gyerekeim, feleségem, és van még mit tennem ebben a világban.

Akkor azonnal levettem a gumikat és oda adtam egy rupótlan cimborának, mert neki meg nagyon kellett.
Úgyhogy azóta nem, és csak új gumit vásárolok.

Szakszerűbb oldal felé terelve a sorokat, az alábbi dolgokat kell ilyenkor meggondolni.

1. Honnan van a gumi ? Senki nem tudja.
2. Milyen módon használták az autót amin a gumi volt ? Senki nem tduja.
3. Hányszor padkázták le, milyen sebességgel közlekedtek vele, mennyire tartották be a nyomás értékeket ? Senki nem tudja.

Szóval ezen ismeretek hiányában az ilyen gumik vásárlása még akkor is orosz rulett, ha egyébként pl a DOT számokkal tisztában vagyunk, és meg tudjuk állapítani a gyártási időt.

Van még néhány érv az új gumi mellett.

Garanciát kapunk. Hosszabb a futásteljesítménye mint egy használtnak, hisz nem használt :-) . Érték növelő az autónkon. Biztos, hogy megtaláljuk a legjobb ár-érték arányt, akár műszaki, akár anyagi szemmel nézzük.

És nem tudom elafogadni azokat az érveket, hogy nincs rá pénzem!

Vegyünk alapul egy egyszerű 175/70R13 méretű gumit. Ez pl a régi szoci autók egyik általánosnak mondható mérete, de a váltója a 165r13-nak is, és sok nagy mennyiségben futó autó típusnak a mérete.

Használt gumit kapunk jó esetben 4-5000 Ft-ért ( valójában általában inkább 6-7000 Ft, de legyünk nagyvonalúak ).
Ha megelégszünk egy használt minőséggel, akkor egy EU-s bevizsgált kínaival sem lehet kivogásunk semmire, ezek a gumik újonnan garanciával már 9-10000 Ft körül bőven vannak elérhető választékban.
Ha valóban rossz az anyagi helyzetünk, első sorban ne járjunk autóval, lehetőleg ne is tartsunk autót, hisz igen drága maga csak a fenntartás is, ha egy métert sem megyünk vele. Most nem térnék ki az állandó kifogásokra, hogy a nélkül nem tudok dolgozni, a szerszámokat cipelni, meg egy órával korábban kell kelnem. Valamit valamiért.

Attól a ritka kivételtől viszont elnézést kell kérjek, akiknek tényleg kell az autó, mert beteg hozzátartozójukat hordozzák, vagy hasonló.

Tehát ha szarban vagyunk, de kell a verda és mindenképp kell, akkor is veszünk két db új gumit. Ezeket feltesszük előre. Aztán ha úgy alakul majd veszünk másik kettőt is, vagy ezeket tesszük pár év múlva hátra és jöhet előre az új.

Viszont így nem veszélyeztetjük sem magunkat sem a többi közlekedőt...

Tisztelettel
Bálint Balázs gépjárműtechnikus, szerszámspecialista
Műhelynet szerszámbolt és szerszám webshop